Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 307 — E pontok az úgyis harcot únt kisebb-nagyobb rangú tiszteket annyira meghóditák, hogy nyilvánosan beszélték, miszerint bolondság volna azok ellen valamit ellenvetni, só't hogy azonnal el kellene azokat fogadni. A mint a fentebbi tárgy Görgey seregében köztudomásúvá lett, annak a többi magyar sereghez is hire ment, s midőn e sorok irója Dembinszky vei Szegedre ért, a törzstisztek már Perez el hadtesténél is tanakodtak azok el- vagy el nem fogadhatása felett. A föntebbiek dacára — kihagyván a korholandót — Görgeyt és seregét dicsérni kell, s igy annál fájdalmasabban esik, hogy ez ember a főcél kivívásától távol levén, mellékes célokkal bíbelődve, erejét részletesen és egyoldalulag használta el. Harcolását — csupán csak mint harcot tekintve — tisztelni kell, mert azon kört, mely Váctól Losoncon, Putnokon keresztül Sajó Sz. Péterig terjed, egy vesztett verekedés után az ellenség szemeláttára 7 nap alatt annyi igen sok podgyászszal megtette • Sajó Sz. Péteren az ellenség mulasztását, -— mely egyenes vonalban Gödöllőről Miskolchoz hamarabb érhetett volna, — fölhasználta , az utóbbi helyet katonaságával megszállotta s a közeledő ellenség elébe ment, s ennek túlnyomó ereje dacára vitézül ellenállott, vele 4 napig viaskodott, s annak több veszteséget okozott, noha utoljára mégis hátrálni kényszerült. Midőn Görgey Vácnál látta, hogy a vaspályavonalon át nem törhet, (mit komolyan soha sem is akart, különben elébb ért volna oda,) igy kiálta fel: „Jól van , most egyenesebb vonalunk van a Tiszához." Görgey Geszthelyről, július 28-kán Klapkának a következőket irja: „Fel kellettvén hagyni a körösztültörést, (Vácnál) a biztos utat Losoncon, Putnokon keresztül Miskolcnak kellé választanom, hogy a magyar sereggel lehetőleg teljes erőben egyesülhessek (!). Ezen egyesülés az ellenség üldözése 20*