Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 305 — a hol csak egy töltésen lehetett előre nyomulni; hanem az újonc vezér a védelmet újoncaival nem merényelte. Azért is — mint láttuk — Görgey otthagyván állását, a Tiszán átköltözött s július 31-dikén Nyíregyházánál táborozott. Ezek után nézzünk kevéssé a főszereplők veséibe s taglaljuk eljárasaikat. Az oroszok interventiója, ha májusban valaki előtt tudva volt, úgy bizonyára ismert vala az Görgey előtt, mivel Ausztriába való levelezései (minek már akkor önző s hazaellenes szint akartak tulajdonítani) soha sem szűntek meg. Azonban ha májusban nem ismerte is, ismerhette június elején, s azon kis sereget, mely Eperjes táján a határt védte, onnan mégis elparancsolta, hogy azon út nyilt legyen az oroszok előtt, mely felől a felső-dunai sereget legkönnyebben lehete elszakasztani a Tiszától s Nagy-Váradtól (hol töltények, fegyverek stb. gyártattak) s végre Erdélytől, Magyarhon e fontos részétől, — h°gy ekként egyik a másikon ne segithessen. Továbbá, midőn Zsigárdnál, Perednél s Győrnél kisebb csatákban új és túlnyomó orosz-osztrák sereg által Komáromba szoríttatott s ott aztán meg is veretett, akkor a többi hadi képesség és értelem, u. m. Dembinszky, Kiss, Aulich, Klapka s a magát Bács-Bánátban kitüntetett Perez el annyit bizonyára érthetett s értett is, mint Görgey, Bayer és társai. S ha Görgey véleménye szerint azok vele nem is mérkőzhettek volna meg, mind a mellett a kormányzó, a miniszteri tanács s a józan hadi ész által helybenhagyott tervezett hadi iránynak minden dicsvágya mellett is hódolhatott volna, annálinkább, mivel azt Görgey is magáénak vallotta s becsületszavával igérte, hogy a jónak, az egyetlen célszerűnek tartott Komárombani őrség hátrahagyása után, seregével kivonul, s a többi magyar sereggel egyesül. Hanem önszemélyét a haza III. 20