Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 299 — Azon 9-kéről keltezett fővezéri parancs, mely Görgeyt az általa szóval annyira szeretett haza nevében felszólitá, hogy Vác felé siessen, hol még 12-kén alig létezhetett öt feltartóztató orosz sereg, — 10-kén jutott Görgeyhez, s midőn a parancsot elolvasá, több, akkor jelenvolt törzstiszt tanúsága szerint azt mondá: „épen azért is itt kell maradni". S igy történt, hogy július 11-kén Görgey az egész osztrák vonalat megtámadhatta, még pedig mindig azon becsületbeli, de akkor igen is fonák okból, hogy szégyen volna egy vesztett csata után s anélkül, hogy új szerencsét nem kisérlene meg, Komáromot odahagynia. A „római lelkület", s a hadi tanács tehát a kormányzó, a minisztériumi tanács s a fővezér ellenére a csatát megkisérlé és szerencsétlenségünkre el is vesztette; s ennek következtében Komáromot ismét szégyen lett volna elhagyni. Görgey esze szerint végre elérkezett a Komáromból való kivonulás ideje, mivel egyrészt nem akará magát Komáromba bezáratni, másrészt pedig, mivel az oroszok mozdulatai által a magyar sereggeli egyesülésének általa óhajtott lehetlensége a vaspálya körül megtörtént. Mivel pedig ez által független, önálló tér nyilt eléje, s mivel beteges állapota szintén javult, azért július 12-kén a komáromi sereget útra készité és 13-kán el is inditá. Ereje 21 zászlóaljból, 43 századból és 128 ágyúból állott, mi összesen körülbelül 26 ezer embert tett ki. 15- kén eló'védje Vácot elérte, hol már az orosz sereg elővédjét találta, mely azonban a városból kitakarodott. Dél felé az ottani orosz seregrész, mely a gödöllői útról Duka s Sződ körül a vaspályái vonalt egész a Duna partjáig megszállotta volt, Vác megtámadására előre nyomult. Azonban a magyar főhadi erő is Vácra érkezvén, az ellenséges támadást, annak nagy kárával, visszaverte. 16- kán az orosz főhadi erő szintén a pesti úton kö-