Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 290 — Lássuk már most a kormányzót július l-jén kelt s Klapkához írt levelében: „Görgey szavát megszegte, melyet egy miniszternek és két tábornoknak lekötött. Maradjon hadügyminiszter, de a fövezényletet semmi esetre meg nem tarthatja. Mészáros van fővezérnek kinevezve. Görgey talán nem fog engedelmeskedni. Gyalázatos lenne, hasonló a szószegéshez, Bayer hatálya alá való vak alárendeltségéhez s az áruláshoz közelítene. Szörnyű az, mit nekem ir. Tábornok Úr! A haza szabadsága, mi több: még Európa szabadsága is attól függ, hogy most a seregben egyenetlenség és pártszellem ne keletkezzék. „Én Önben egy római lelkületet tisztelek, (sic!) A haza s a szabadság álljon mindenek előtt, gyámolítsa Mészárost. Az okokat később közlendem. Az Isten s a történelem itélend fölöttünk. Önben, Tábornok Úr, nem fogok csalatkozni." S ez nem volt az egyedüli sereg, melynél az engedelmességet ki kellé koldulni. Bár Görgey mindazon egyéneket, kikben nem bizott, magától eltávolította, körében mégis maradtak még Kossuthnak hivei. Bem azonban még látszólag sem engedelmeskedett senkinek, sőt ezzel még büszkélkedett is; Kossuth nem nélkülözhetvén őt, kimélte s azért, bár Bem Erdélyben működött s Magyarhonban mi befolyással sem bírt, — június 28-kán hozzá intézett levelében mégis fölkéri, hogy a bács-bánáti vezényletre méltatott Vettert részéről is gyámolitsa. így aztán kormányozni is, vezénylem is vajmi nehéz volt. Július 2-kán a fővezér Görgeyhez egyenes parancsot intézett. Július 3-kán újra Kossúth ir Klapkához: „On 18 ezer emberrel Komáromban marad, a sereg többi részét Nagy Sándor vezesse le. Az által, hogy a sereg megveretett, tervem kivihető lett, az egész magyar