Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 279 — sék, azzal Csányi miniszter, — ki a háború kezdete óta, midőn Görgey tábornokságra s egy sereg vezényletére méltattatott, egész első izben Pestre való visszavonulásáig, vele mint akkori kormánybiztos barátságos viszonyban élt, — s Csányi mellett Kiss Ernő és Aulich tábornok bízattak meg. Ezek gőzösön azonnal Komáromnak tartottak, hogy a határozatot előadják. Eljárásukról és Görgey beleegyezéséről másnap hirt hoztak. A dolog el levén intézve, a kormány annak rögtöni véghezvitelét várta és hitte. Azonban e helyett Görgey adott szava dacára a kormány végzését egy komáromi hadi tanács elé terjesztette, annak véleményét is meghallgatandó. A hadi-tanács természetesen abba, a mit Görgey akart, és mire ennek meghittjei által előkészittetett, beleegyezett, s úgy nyilatkozott, hogy szégyen lenne a komáromi állást csata nélkül elhagyni, s elhatároztatott, hogy a kormány parancsának engedelmeskedni tettleg nem fognak, bár azt szóval azutánra is megigérik. E katonai eljárásról, illetőleg a sereg Pestre vonulásának jobb időkre elhalasztásáról tudósíttatott a kormány, mire ez elhatározá, hogy Görgey vei végez, s e végre az előbbi tanácskozásban részt vett egyéneket uj tanácskozásra egybehívá. E tanácskozás július 17-kén tartatott. A viták ismét fölmerültek, Görgey személye ellen kikelések újra történtek, s Kossúth Bemet, sőt még önmagát is akarta fővezérnek kinevezni. Mivel Bem távol volt, Kossúth egy ildomosán odavetett észrevétellel tapintá a tanácskozmány üterét, t. i. „hogy igy ő maga kénytelen a sereg élére állni". Mivel azonban ezen észrevétele nem fogadtatott tapssal, e dologról elhallgatott. A fővezérség erre Kiss Ernőnek ajánltatott, de ez nem fogadta el, P erez el t pedig a tanácskozmány erre alkalmasnak nem tartotta.