Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 253 — ügyér kérelmére azon időre halasztatott, midőn Bács és Bánát tökéletesen biztosítva lesznek. E kivánt biztosítás nem volt ugyan meg, de az ellenséges erők annyi megverettetés után lehangoltatván és szűk térre szoríttatván, a másfelé irányult diversiókat megengedek, nolia azért ama fellengző tervek kivitelére gondolni is alig lehetett, mivel Jellasics még megveretlenül és összpontosított erővel állott Szeremben. Mi okozta azt, nem tudom, hogy Bem Perez éllel, kit ő vitéz munkálkodásáért feldicsért, Jellasics ellen mitsem gondolt ki arra, miként a fiumei kedvenc eszme kivitelét megközelíthessék. A mit tudok, az, hogy a főbb vezénylők között sokféle szóvitáról, rosz hangulatról, súrlódásokról s másokról levén szó, — e dolog elmaradt. Hanem még egy más akadály is adta magát elő, t. i. hogy a székelyek nem szerettek hónuktól távolabbra menni. Ennélfogva Bem elhatározta visszatérni Erdélybe, hogy ott tovább rendezkedjék, de elébb Kossuthtal kivánt találkozni. Kossuth tehát Bemmel Kagy-Váradon találkozott, s hogy mily eredménynyel? azt nem tudom, kivéve, miként Kossuth igyekezett őt rábeszélni, hogy az oly önkényes intézkedésekkel, milyen például a só árának leszállítása vala, ezentúl hagyjon föl; hanem az bizonyos, hogy egymás irányában nem a legnagyobb megelégedéssel látszottak lenni, sőt köztük a kölcsönös bizalom is lazult, mi ke'sőbb Yiddinben tökéletes szakadással végződött. Ezek után a magyarok fényes csillaga nemsokára mindenhol homályosodni kezdett, s hogy ezt, s ezzel a legfájdalmasabbat leírhassuk, Pestre kell visszatérnünk. A kormány még Debrecenben volt, sőt Buda bevétele sem ment még végbe, midőn a seregben elharapódzott visszaélések s az önkényes eljárások gyümölcseiket