Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 244 — „Nem kívánom, hogy ezen ellenem már harmadízben elkövetett istentelen bánásmódért Isten büntessen meg. Muraközi táborozásom alatt is, a móri csatakor mivelt gaz bánásmódért, Isten benneteket gyalázatos futásra s egymás iránti árulásra kárhoztatott .... „Hatalmotokat féltve, azt hazátoknál jobban szeretve, ellenem ismét szövetkeztetek .... Isten újra megvert, s ha Windischgratz a kápolnai ütközet után eszét használja, Oláhországban kerestek menedéket." Nem tudom, Perez el Bácsban volt-e még, midőn Jellasics Újvidéken a Duna balpartján levő hidfőt megtámadtatá; de ha nem, — ez nemsokára elmenetele után történt. A város még épségben állott, mint a magyar ügy ellen működő' fészek, de vagyonában a hidfő által fenyegethetve, csak árulással foglalatoskodott. Jellasics ostromló csapatait Újvidék városában rendezé s az eró'ditett hídfőnek inditá, hol 4 magyar század őrködött. Ez észrevevén Jellasics szándokát, készen várta ellenét, s az első ostromló csapatot jól célzott ágyúlövésekkel visszaverte. Jellasics ostromlóit háromszor lépteté előre, s ezek mindannyiszor nagy veszteséggel verettek vissza. Jellasics minden áron, s ha máskép nem lehete, önkatonái holttesteivel akará az árkot .feltölteni s azokon a sáncba törni, — hanem mint láttuk, siker nélkül. Mivel Jellasics rohamoszlopait a város házai mögött rendezé, ezt a magyar parancsnok tűrni nem akarván: a várost űrgolyókkal kezdé lövöldöztetni, melyek a házakat meggyújtván, a város legnagyobb része rommá lőn, s igy Jellasics benne magát meg nem fészkelhetvén,— máshol köteleztetett szerencsét kisérleni. A Bácsban történteket júniusig bevégezvén, máshova fordítjuk figyelmünket, s Bemnek június végéig véghezvitt hadjáratát s némely intéz vényeit soroljuk elő.