Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 242 — zelitheti meg, hibája igen is nagy lett volna; hanem mivel csak néhány töltésen lehetett a számos katonaságáltál védett, — habár nem állandólag eröditett — helyet megközelítenie, melynek még vizi hada is volt: azért Perez el eljárása megbocsátható. Tóth Ágoston ezredes Bem alatt Erdélyben működött. Bem — mint vezéreink legtöbbje — önálló értelmet, független jellemet nem igen szenvedhetett maga körül, hacsak az vakon nem engedelmeskedett, azonban szeretett fényűzést s aristokraticus viseletet látni a maga körében. Tóth sem azt, sem ezt nem tehetvén, Erdélyből (mi okból?) Pestre került, s mivel jó hirrel birt, ismét Bácsba küldetett, hogy Perez eltol vegye át a vezényletet, mi június hó 20-dika körül meg is történt. E vezényletváltozást a kormány egy curiosuma előzte meg. A kormány, midőn Perez el szűnni nem akaró szemrehányásait és sértegetéseit már sokallani kezdé, azonkívül ellene sokféle panasz is érkezett, sőt jobb útra vezetni, vagy újabb lemondásra kényszeríteni nem birta őt: politikai expedienssel kísérelte meg onnéti elmozdittatását, -— a mivel Vukovics igazságügyminiszter bízatott meg. De a dolog nem volt annyira titokban tartva, hogy arról Perez el valamit meg ne hallhatott volna. Kátyi megverettetése úgyis elkedvetlenité, s igy a kormány ezen új eljárása felbőszité, s haragjában a kivánt lemondást lemondásával megelőzte, hanem előbb egy kis elégtételt akart önbecsérzetének szerezni, s egy szenvedélyes és sértő levelet irt Kossúthnak, melyből jellemzésül és az ügyvezetés constatálása végett némely helyet idézhetünk. Mellőzve szemrehányásait, melyeket Kossuth idézett leveléből már ismerünk, s kihagyván a kihagyandót, igy ír: „Emissariusok jőnek le a felső táborból, kik ellenem lázítani igyekeznek, (mi igaz lehet, mivel Dembinszkyhez is volt egy ilyen kiküldve, hogy felvigyázzon reá).