Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 236 — feddé, mely valahogy Kiutahiába került s melyből e két főszemély jellemzésére s egymásközti viszonyára vonatkozólag a következőt vonom ki: Kossúth igy ir: „Én anarchiának nevezem azt, ha az állam szolgái közül akárki is, a kormányzót is ideértve, magát a nemzet urának képzelve, nem gondolna semmi viszonyokkal, hanem önfejűleg akarna másokat legázolni, minden tekintélyt lealázna, s abban gyönyörködnék, hogy zavart idézzen elő, stb. Én kötelességem szerint iparkodni fogok úgy. a külellenség, mint a beizavargás ellen a hazát védeni stb. Te a kormányzó nagy hibái ellen a legislatió utján föllépendesz, úgy találtad jónak irni; tessék. Te jónak látod a parlamentáris oppositiót bemondani; de úgy a sereg parancsnokságát a követi állással cserélended fel ... . „Te a kormányzónak vétkességet, meggondolatlanságot, sőt gonosz cselekvést szórsz szeme közé; ez mint embertől — gorombaság, mint tábornoktól — a kormány szándékos lealázása. „Te még a képviselőház tekintélyének is fölébe emelkedel, gúnyos kifejezésekben „Vagy azt gondolod: hogy teheted, mert vannak érdemeid? mert egy hadsereg élén állasz! Ám, hiszem, fordítsd hazád ellen — ha lelkiismereted megengedi; de gondold meg a következményeket komolyan s ne feledd, hogy azon hadsereg nem a tied, hanem a nemzeté, s hogy a nemzet e seregét a kormány adta kezedbe, s az fogja tőled számon is kérni .... „Egy előbbi leveledben azt irod, hogy Péterváradon csak az lehet várparancsnok, a ki neked tetszik; megbocsáss, Kossúth Lajos Perezei úr tanácsát szívesen fogadja, s ha jó, követi; — de a tábornok a kormánynak parancsolni nem fog. „Istenre kérlek, ne hadd magad elragadtatni a szen-