Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 19 — mérvben kezdette intézni, s igen helyesen, mert ebben mint régi táblabíró s mi több, mint hirlapszerkesztó', — kik mindent tudnak — igen otthonos s biztos lehetett. Már október óta, azaz midőn a hon forradalmi phásisba lépett, a különféle hadvezetők s a különféle kormány-biztosok — kiknek száma légió vala, — örömestebb leveleztek a honvédelmi bizottmánynyal s annak fejével, mintsem a hadügyminiszterrel, melynek feje mindig talált valami dorgálni valót s a ki a kis célokat sohasem vette tekintetbe. A kormányfőnek külön eszméi levén, ehhez fordultak leggyakrabban, a kitol céljuk szerinti utasításokat nyertek, melyekről a hadügyér mitsem tudott. E magán-levelezések többnyíre kinevezéseket, előléptetéseket tárgyaztak, miket a hadügyér csak végbevitt tettek után szeretett osztogatni, mig a kormány a jó tettek reménye fejében is. Ebből szaporodó kérések, követelések, csúszások, mászások s több ilyes aljasságok következtek. Igaz, hogy a tekintetbe vételek veszítik el a honokat; de az még sebaj lett volna, ha Kossiith csak saját sugalma szerint cselekszik ekkép, de ha a szent lélek nem sugalt neki, akkor a drágalátos Trézsi tette ezt egész rokonságával együtt, kikhez a sok udvarló s hivatalvadászó sereglett, kik többnyire célt is értek. S még a család ezen bűneit is meg lehetne bocsátani, ha félig-meddig becsületes egyéneket ajánlott volna az; de midőn csalókat, pénzzsarolókat, s az egész hon megvetésével dicsekhető gyávákat mozdított elő, ez már émelygést okozott. A sok példából csak egyet hozok fel, egy vadászezredest, ki egész élete alatt csak Haj na u által történt felakasztatásakor mutatott bátorságot s a kit a hadügyér aljas tetteiért elűzni készült. Ez tömjénezni tudván mindkétnemü hamis isteneknek, oly nagy kegyben állott az attila- s szoknya előtt, hogy büntetés helyett nagyobb csalási térrel tiszteltetett meg Erdélyben, mit azzal érdem2*