Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 234 — akarom vitatni; de hogy a vérengzésben örömet lelt volna, már az is megcáfolja, hogy azon fegyverben állott népet, melyre a halál ki volt szabva — szerinte százezret — elbocsátotta, azoknak megbocsátott s azokat menekvésükben magukkal vitt vagyonukkal együtt haza eresztette. Májushó 9-kén Pancsován volt s 10-kén egy csapatja Moldován; fegyveres ellenséget ekkor úgy szólván már sehol sem talált. Bem april közepén érkezett a Bánátba s az ellenséget Vajszlovánál megvervén, 17-kén Karánsebesen táborozott, honnét hadmenetét tovább folytatá, mint azt később elősorolandjuk. E megjegyzést azért tettük ide, mivel a Perczelre nézve ellenséges közvélemény úgy látszott nyilatkozni, mintha Perez el mitsem, vagy ha igen, felette keveset, Bem pedig mindent tett volna, — s így Perez el győzelmeit Bemnek tulajdonitá. Csak az igaz, hogy mozgásaik által egymást kölcsönösen segitették, úgy hogy az ellenség figyelme nem pontosulhatott össze; hanem Perez el már régibb idő óta lévén itt s mozgásait elébb kezdvén meg, — győzelmeit csak folytatta, midőn B e m bánáti hadi működését me^kezdé. Bácsmegye fenyegettetése miatt Perez el serege nagy részével május 15-kén Székhegyen táborozott. Azonban még akkor, midőn Bánátban volt, Bem operátióinak előmozdítására, segitségeül Kolmant küldé ki 3000 emberrel, honnét ez csak Bemnek bánáti operatiója végeztével jött vissza. Mialatt Perez el Székhegyre ért, a hadügyminisztériumtól május 5-én keltezett feddő és intő levelet kapott, melyben ez hadi munkálatai némely része fölött roszalását nyilvánitá, leginkább pedig a fölött, hogy Titelt be nem vette, s hogy Bácsot elhagyván, a Bánátba ment. Kinek volt itt igaza?— En szavazatomat Perezeinek