Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 221 — azt, hogy Lengyelhonnak józanabb, tapasztaltabb polgári és hadi vezénylői annak vesztét 1831-ben csak ennek tulaj doniták. E sorok irója emez uj hadi képzés példányát szerenesés volt közelebbről szemlélhetni Kassa körül, hol a lengyel csapatot már szét akará kergetni, s szét is kergeti vala, ha Kossuth különös pártfogása alá nem vette volna azt. Tűrhetetlen volt a lengyelek közötti civakodás. perlekedés, egymást becsmérlés s a minden mértéket felülhaladó követelés; hanem a kormányfő ezt geniálitásnak tartotta, s igy a hol a hadügyér igazság szerint szigoru akart lenni, ott a kormány kegyelmességét gvakorolta. \isoczkyról s négv századáról eddig jó hir szárnyalt, mivel Uj-Aradnál s később Damjanics hadtesténél jól viselték magukat. Görgey, ki a lengyeleket talán soha sem kedvelte, s kit a tisza-füredi katonai lázadás után jobb angyala elhagyott, azokat most még kevesbbé szivelheté, mivel Dembinszkyben dicsvágya akadályzóját látta, s így a lengyelektől borsódzott a háta. Yisoczkvt sem szerette, s később őt csapatjával, — miután Damjanics hadtestében Komárom felszabadultáig harcolt, •— innét elküldé; miért, miért nem? nem igen tudom; hallottam ugyan, mintha Visoczky minden este tántorgott volna a wrenczéktől: — hihetőbb, hogy a lengyelekben talán egy bizonvos, még titkos cél végbevitelénél „liberóm vétóra" talált volna; azt azonban tudom, hogy Görgey vezénylete alatt csökkent a lengyelek kire. — Visoczkyra nézve ez mi hatással sem volt, mert a kormánvzó hajlamában ezért alább nem szállott, sőt a francia és lengvel demokratákkali ismerettsége miatt, — kikkel Kossuth coquettirozni szeretett, — a kormányzótól kedveltetett is. Gvámolitását azonban Visoczky leginkább a kormányzó