Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 16 — dacára népszerűségében nemcsak hogy nem vesztett, sőt dens ex machinának tartatván, hatalmasbbá lőn. Legmeghittebb politikai körében, — melyre családi köre mindig befolyást gyakorlott, — tudja az Isten mily egyéniségek voltak kivüle; mert az ismerttek nagyobb részében sem valódi köztársasági erény, sem észszerű szabadságszeretet, sem lelkiösméret nem volt, s ilyesektől tanácsoltatva látni azt, kibe a nemzet egyedüli bizalmát helyezé, ez nemcsak az embereket volt képes fölháboritani s megszomoritani, de még az angyalokat is bukfenceztetni. — Eszközöknek azonban (s csak eszközöket látszott szeretni a kormányfő,) igenis jók voltak. Azok pedig, kiknek nyelvén nem pörgött haszontalanul a szép szó, kik valami istenit önmagokban, de másokban sem kerestek, hanem csak belbecsüket érezték, azok lassanlassan visszavonultak tőle, nem szolgálhatván annak, ki iránt tiszteletüket már-már veszíteni kezdék. A kormányfő tehát elővevé politikai tudományát, mely az ő mondása szerint az „exigentiák tudománya", e sorok Írójának véleménye szerint pedig hasonló a mostani morálhoz, a körülményekhez szabott hypocrisishez, mely álarcát azonnal eldobja, mihelyt ezt büntetés nélkül teheti; — elővévén tehát az exigentiák tudományát, sőt az expedienseket (melyeknek nagy fölhasználója volt) sem mellőzvén, — csak azt, a mi Macaulay szerint a politikának essentiája, tudniillik a compromissiót, — mondom, hogy ezek után exigált mindenfelé, határon innen s túl, az úgynevezett normális köztársaságban, s tudja Isten hová nem küldött mindenüvé ágenseket, kiknek megválasztásában nem igen sok ildomot mutatott. Nézzük csak: Angliába Pulszkyt küldé, honnét az ezeket üzené: „hogy ha csak egy hóig tartja magát a hon, ő megmutatja, mikép több hasznot hajt a hazának ott, mintha Debrecenben papolna." Ennek működési szándokában lehetett bizni, mert családi