Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 197 — ban Bem Szeben bevételéért, s az orosz-osztrák sereg kiveréseért érdemcsillaggal tiszteltetett meg. Ezen elsó' katonai ünnepély szép volt, hanem később a kitüntetéssel visszaéltek. Az első rosz példát a kormányzó adta, s őt a hadvezénylők követték, s főkép Görgey és Klapka, kik előbb a körükben levő személyeket cifrázták fel, s csak aztán mentek az érdemre át. Kevésbbé pazarolta az érdemjelet Bem, legkevésbbé pedig Perez el és Dembinszky, kik a jutalmat igazságosan oszták ki. Dembinszky, ki saját érdemeit ismerte és tapasztalta: mily nehezen lehetett Napóleon alatt a becsületrendet megnyerni, igen is megválogatá embereit. Röviden, a koszorúk később annyira pazaroltattak, hogy a függetlenség utolsó szakában a valódilag érdem szerint jutalmazottak „rari nantes in gurgite" voltak, vagy ha a latin mondás nem tetszik, mint a polgárok vasárnapi levesében a rizs, mit halászni kell. Ekként e rendjel becsét veszté, s annak maga Görgey adta az első pofoncsapást, ki Buda bevétele után sem csillagot, sem altábornagyi rangot el nem fogadott, bár Bem azt megtiszteltetésül vette; Dembinszky pedig a második osztályú koszorút szintén nem fogadta el, mondván, hogy azon érdemjelet, melyet Görgey visel, ő nem viselheti. Mivel eddig ott, hol érinteni kellett volna, ezt tenni elfeledém, legyen itt helye megemlitenem, mig fontosabb dolgokat nem hozok elé, hogy a kápolnai ütközet után Windischgratz — nem akarván seregét nagyobb , portyázó, száguldozó vagy mint mondják röpülő csapatokkal gyengiteni, — biztosabbnak tartá nagyobb hadtömegével tétlenségben bevárni a bevárandót, s igy Kassa, Eperjes és a Szepesség tájékai darabig sem magyar, sem osztrák seregeket nem láttak. Később azonban Windischgratz mást gondolt, s mivel az olaszországin kivül — mint