Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 195 — elejtettek, s a kormány költözésekor, futásában, el is szórta azt. Midőn a hadügyminiszter Kassáról visszatért, más gondjai levén, e tervre nem igen ért rá gondolni, s igy esak a kapcaszorulás idejében élesztették azt fel mások, s 1849-dik február havában ismét felelevenedett, csakhogy ujonan kellé alkotni és létrehozni. Ez csakhamar meg is történt s a kereszt helyébe, — mit Debrecenben készíteni nem lehetett, — érdemkoszorá helyeztetett. A második indítvány az elsővel összhangzólag, három osztályt javasolt. Az első csillagból állott 1200 pengő forintnyi évdijjal, vezérek s önállókig működő hadtestek vezénylői számára, kik nagy csatákat nyerendnek meg, várat vesznek be, vagy hadjárataikkal a haza függetlenségének kivivására s a háború szerencsés bevégzésére befolynak. — A második osztály nagyobb koszorúból állott, 800 pengő forintnyi díjjal, oly megkülönböztetett hadi tettek számára, melyeknél a vitézség és kitartás hadi tudománynyal párosult, s melyek a hadi munkálatokra szerencsés befolyással voltak, vagy azokat előmozdíták. — A barmadik osztály kisebb koszorúból állott, egyes vitézek vagy kis csapatok személyes bátor tetteiért. Az ily bátor és vitéz tettért, midőn az illető első izben nyeré el a koszorút, zsoldja egy harmaddal, a második tettnél felével bővíttetett, a harmadik tettnél megkétszereztetek. Ezen osztály többnyire a kisebbrangu tisztek, az altisztek és közemberekre célzott, hogy ezeknek e szerint a becsület mellett még flzetésök is nőjjön. Volt még egy hadi-polgári érdemjel is, az állami javaknak vészes és nehéz körülmények közt eszközölt megmentéséért, s a fontos viszonyok közt tanúsított erélyes szóigálatért. Ez az előbbitől csak szalagjára nézve külön13*