Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 190 — napokban okozott közörömet. Az országgyűlésen volt egy indítványozó, ki Perezeit szintén, mint Bemet az erdélyi szerencsés hadműködésért, hasonló megkülönböztetéssel akara megjutalmazni, hanem ez a kimeritőbb hadi tudositás utáni időre halasztatott, s aztán szerencsésen el is felejtetett. Dembinszky a tiszafüredi eset után hadi hirében roszakarat által gyengittetvén, azt a szolnoki szerencsés hadi tett által örömest helyreállította volna, ha a kormányfő s a hadügyér erélyes fellépésével képes leendett a bűnösöket megbüntetni, s Dembinszkyt visszahelyezni. A hadügyminiszternek kevés befolyása vala, a kormányfő' pedig Görgey hizelgő s alázatos agyafúrtsága következtében Görgeyben több biztosítékot vélt találni, s azért arra nem hajolt, sőt Debrecenben egy látogatás alkalmával a mindenttudó kormányfő Dembinszky hadi eljárását bírálni és azt helytelennek mondani nem átallotta. Dembinszky ezt jogosan és ingerülten visszautasította s haraggal vált el. Erre Kossuth Dembinszkyt hivatalosan önigazolásra hivá fel, mit ez érdemeihez, tudományához s hadi értelméhez illőleg meg is tett; átadta egész hadi működését leirva, mit később Klapkának háborúnkról szóló könyve ellenében kinyomatni rendelt, hogy Klapka ferde nézetei igazi szinökben tűnjenek elő. Ez azonban 1851-ig napvilágot nem látott. Dembinszky igazoló jelentésére a kormány megnyugodott, azaz, az igazság ellen tenni mitsem mert. Dembinszky látta, hogy ily kormány és körülmények mellett mitsem használhat azon ügynek, melyért felkérés folytán párisi kényelmét odahagyta, s melyért veszélyek közt jelent meg a harctéren s ugyanazon kormánytól elbocsáttatását s útlevelét kérte. Ezt azonban a kormány nem látván, nem láthatván örömest, megtagadta, Megta-