Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 114 — sem volt mindössze többje 8—10 ezer emberénél. Húsz vagy több ezerrel bánni soha sem akart, talán mivel érezte Turenne nyilatkozatát. Habár Erdélyt az osztrákoktól, sőt az ezek. segítségére először siető muszkáktól is kitisztította, de mivel sem az egyiket sem a másikat összetörni nem tudta, nem birta, — minthogy a legyőzöttek egyik helyről kiűzetvén, más helyen igyekeztek betörni: azért Erdély akkor sem volt tökéletesen biztositva, midőn Bem győzelmei átalánosok voltak. Mielőtt fejszémet az erdélyi dolgok fájába vágom, sajnálatomat fejezem ki az iránt, hogy e történeteket iratok, okmányok és feljegyzések nélkül irandom le. S ha már a magyarhoni események is csonkán, nem mindig pontos dátumokkal jutnak eszembe, akkor az erdélyi harc bizonyára még kevesebb részletekkel fog dicsekedhetni, mivel arról a hadügyéi* hivatalos jelentésekből igen keveset tudott meg, mert Bem egyéb jó tulajdonai közt az is meg volt, hogy engedelmeskedni kinek sem szeretett, sőt ha nem is akart egészen ellentétben dolgozni, de mégis önfejének útmutatásait követte, miről a hadügyért gyéren tudósitá s azt is csak akkor, ha pénzre, ruhára vagy katonára volt szüksége. A kormányfővel gyakran levelezett, és mivel ez a hadügyérrel ellenzéki lábon állott, Bem leveleit azzal ritkán közlötte, s igy csak a „Közlöny" volt a természetes kútfő, honnét a hadügyéi* menthetett. Legtöbbet azonban azoktól tudott meg, kiket Bem Erdélyből futárokként pénzért és másért küldött, kik úgyszólván imádói voltak, s kik között nagy költőnk, Petőfi az első helyet fogíalá el; utána Teleky Sándor stb. polgári tisztviselők, kormánybiztosok s más ilyenek. így tehát a Kolozsvár bevétele után történt dolgokra menvén át, azokat nagy vonásokban folytatom: A mint Bem Kolozsvárra visszatért, onnét idővesztés