Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 103 — kapitány izgatott leginkább, kivel már Kápolnánál megismerkedénk s ki jutalomigéretekkel a közlegénységet áttérité, de ki önmagáról sem feledkezett meg, miután őrnagygyá neveztetett ki. Nem tudom, mennyi borravalót kapott az ezred, de hogy mit tett e borravalóért? azt tudom. 1849. január elején Görgeytó'l Pesten felejtetett, később Perez el seregosztályához jött; bandája szólott itt is, Debrecenben is és vidítá a közönséget, így tehát a pénzt megérdemlette, megszolgálta; — az ezred azonban — mint láttuk, — Kápolnánál elmaradt, elfogatott vagy átlépett. Az olaszok helyébe magyar honvédek jöttek. Ily körülmények közt Jovics fölmentetését kérte s ennek megadása után elment. Helyébe a magyarszületésü Eder tábornok jött. Ez császári lovas ezredben nővén fel, mint vasas ellomhult, s a hadügyminiszter kinevezvén őt, ezzel rosz tapintatát mutatta, noha a magyar kormány által ajánlt várparancsnoki segédeknél nem volt roszabb, kik mindenben ultrák voltak, csak hazafiságban nem. Éder segédei közül az egyik, mint őrségparancsnok és várparancsnoki ellensúly, Földváry — — — volt, a 9-dik zászlóaljbeli bátor, vitéz és szerény Földvárynak épen ellenalakja. Eder ellensúlyzói voltak még a nagybeszédü Eácz őrnagy és egy fiatal tüzér-százados, gróf Schmidegg. A várban 2500 mázsa lőpor, igen sok töltény, golyó, pénz és eleség létezett, úgy hogy a legszorosabb ostromot is három, sőt több hónapig is kiálthatta volna. Mig az ellenség távol volt, azalatt a várbeliek lusták és hanyagok voltak, s a legközönségesebb munkákat sem kezdek meg. A fákkal beültetett sétányok a kilátást gátolták, a külvárosok a közeledést elősegítették s mindennek dacára annyi őrszemet sem tartottak, a mennyi az ellenség közeledtét hirül adhatta volna; szóval: a vár vé-