Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 100 — hajlamú mócoktól felbujtogattatva, könnyen fellázittathatott, s ez a kormányt ki nem számitható nehézségeknek tette volna ki. A kormány tehát megnyugodott, de az ijedelmet okozó tábornokot önigazolás végett Aradról elhivta, s helyébe a tétlenségben levő Vécsey tábornokot küldé. Vécsey mint lovas őrnagy a dologhoz ugyan nem sokat értett, de mivel kéznél más nem volt, s szervezési ügyességéről Bácsban bizonyságot tett, azért a választás akkor jobb nem lehetett, sőt az később még jónak is mutatkozott. Tevőleges ostromlás helyett azonban csak szoros bekerítés s az őrség kiéheztetése kívántatott, s mindaddig ennél maradt, míg a vár fel nem adta magát. A forrongásnak és bonyolódásnak elején az 1848. június 5-iki királyi leirat minden hadi kormányzónak kötelességévé tevé a magyar hadügyminisztérium iránti engedelmességet, a ki ezen engedelmesség reményében az osztrák rendszert némileg javitani s változtatni akarta. Oka az, hogy az osztrák rendszer szerint a szolgálatban megrokkant tábornokok, ezredesek stb. mult érdeméinek jutott jutalmául, hogy mint várparancsnokok, kevés gonddal s előbbi fizetésök csonkítása nélkül érhessék el életük \régét. Eszéken, — melyről talán sehol sem tettem még említést — ily derék öreg ezredes, Benkó vezényleti. A derék katona és embernek szolgálati véleményén kivül egy magánvéleménye is volt, mit normális időkben a tiszti kötelességnek megsértése nélkül ápolhatott, mely azonban az 1848-iki nemzetiség feletti viták járványa korában igen is ártott. Mivel Benkó a bánáti határőrezredben emelkedett tisztségében s ott végezte tevőleges szolgálatát, azért a horvát ügynek s legfőkép Jellasics bán eszméiének pártolója volt, és pedig nyilván és tettlegesen. Ily nyilatkozatok pedig a testvérhonban, — hol a