Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 116 — rögtön oda menni kérettem. Mit volt tennem? el kellett mennem, s igy számos más dolgom elvégzésével mást biztam meg. Egy, kissé furcsa eseményt szövök ide be, mely némi felvilágositással szolgálhat arra nézve, mikép viselték a hivatalokat. Mivel a magyarok mindent rögtön és azonnal akartak, — lett légyen az megyei bizottmány vagy más, — az orvoslási kérések rögtön a minisztériumhoz küldettek. Azért is e szójárás második természetté lőn. — A minisztérium szintén magyar levén, — bár tudta, hogy a megyei bizottmányok és a minisztériumok egy része (de a hadügy bizonyára) nem voltak még jól alakitva arra, hogy mindent rögtön végezzenek, — mégis a főnököket szerette szétküldözgetni. Történt, hogy egy becsületességéről, tudományáról és pontosságáról dicsért, bár előttem nem ismert ezredest egyik rokona ajánlott, ki mint derék, szorgalmas, pontos s becsületes ember a biztossági szakban jó támaszom vala. Az ajánló gr. Török és ajánltja Melczer ezredes volt, kit ő felségétől állam-altitkárnak kértem ki, s a ki a szokott hosszú, .... hivatalos uton valahára ezredét átadni rendeltetvén, Magyarhon felé utazott. — Midőn először voltam Bácsban és a Bánátban, akkor, augusztus elején érkezett Pestre, s még jól át sem is vette, következőleg nem is vezethette hivatalát, s gróf Batthyányi miniszter-elnök már máshová rendelte. Ennek oka, mivel Ottinger tábornok — — — — — — betegnek mondván magát, lemondását beküldötte, s igy zavar keletkezvén a dunántúli seregben, s azonnal más embert nem találván, Melczer ezredes és államtitkárral akarta a miniszter-elnök a hiányt helyre hozni. — Melczer is hamar megunván állását vagy talán a következményeket