Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 76 — mellett ültem; ő mellettem köszöntgetett s én magamba húzódva, láttam a népet, de nem láttam benne megnyugtatót. A teremben:), — hol azelőtt az úgynevezett elnyomott „sokfej" (publicum) kedve szerint járta a csárdást, a keringőt, s ette az eendőket, most bár az itt összegyülekezett értelemnek ruhája imponálhatott, még sem imponált, mivel nem tudom minő érzés mondta, hogy nagy fába vágta fejszéjét, és hogy tapasztalatlan, következőleg gyenge erejével nagy célt alig fog elérhetni. Néhány ismerősön kivül mind idegen vala előttem, és szokásom szerint óriásoknak kellett vala tartanom őket, hanem az egy havi tapasztalat annyi gyakorlatlanságot, oly kevés előkészületet láttatott velem, hogy az eredménytelen mult országgyűlések más alakbani nj kiadását láttam bennök. Az első megnyitó díszmenet után jött a munka, melynek részleteit ismét elhallgatom, mert kevés különbséggel abból állott, mit hirlap-olvasásból kiki tudott vagy tudhatott. A trónbeszéd után tehát, midőn már az elnökök s jegyzők meg valának választva, jött a trónbeszéd feletti vita, a mikor is a szónoki tehetségek nyilatkozni kezdettek , s ekkor ki lehete venni: ki mit ér. A minisztérium részéről az előbbi országgyűlésen is kitűnt szónokok, u. m. Kubinyi, Ghiczy, Pázmándy s több mások mellett uj, szép, virágos és tudományos, nem különben praktikus szónokok mutkoztak, ugy mint Kazinczy Gábor, Gorove István, Kovács Lajos, Hunfalvy, Tóth Lőrinc, Bartal György s több mások. Az ellenzék részéről Nyáry Pál, Teleky László, Madarász László, Perczel Mór, Szacsvay, Bezerédy stb., végre az öreg Palóczy, ki annyi országgyűlésen át !) Az országgyűlés tudvalevőleg a később leégett városi redouttetermében ülésezett, hol 1848 előtt a hires jurista-bálok tartattak. Közlő.