Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)
— 73 — vad sziveket nem engesztelé meg: a törvényes ellentállás, a jogérti áldozatok, a több év alatti ernyedetlen küzdés s az igazságtól el nem térés, hanem a melletti kitürés stb. következett. Végre jött a kiegészítés, az átmenetel a kérő személyre vagy családra, a rokonra vagy barátra; vagy ha kettős volt a kérés, tehát az orestesi és piladesi egymásmelletti corpus-jurisos hősiesség, hogy vagy családja, vagy ő mindig az oppositió embere volt; hogy ő izgatott az ausztriai kormány ellen; ő volt egy azon kevesek közül, kik (ha a megye kéteshelyzetű, vagy administrátorát pártoló volt) a reactiónak gátot vetettek, kik a keveseket erősítették, kik szünet nélkül ellene beszéltek, tettek és szenvedtek. Berekesztésül oly kitűnő capacitásnak érzi magát folyamodó, hogy bár egy bizonyos hivatalra különösen képes, melyre Európa nálánál különbet nem mutathat fel, hanem azért képesnek érzi magát minden más hivatalra is. Vagy más variátióval: „Kitünőleg végezvén iskoláit, ügyvédségre szánta magát, e pályát dicsérettel meg is kezdvén; de a jelen körülmények beállta után hivatalából vagy igen csekély vagy semmi keresetet nem talált. Buzogván pedig benne a hazaszeretet s ezérti áldozatkészség, kész erejét a haza szolgálatára felajánlani és csak tisztséget kér, megmutatandó , hogy nemcsak érdemtelennek nem adatik az, de hogy többet is érdemelt volna." S igy lőn, hogy az 1500, ily folyamodás következtében kinevezett tiszt mind hőssé lőn, a mint a példák azt bizonyitják; — exempla sunt autem odiosa. Nem lehet azonban tagadni, hogy bár a folyamodók nagy részét az érdek vezette, egy része igen is lelkes hazafisággal áldozta fel kényelmét, jó helyzetét, hivatalát és közembernek állott be. Ezek közé lehet számítani a fiatal papságot, a tanuló ifjúságot, az előkelő családokból származó ifjakat, — ugy hogy nem volt egyetlen úgy-