Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 41 — báró Eötvös Jósef, mint az udvarnál szívesen látott miniszterek, kisérték, a nemzet ezen kívánságának teljesítésére a nádorral együtt közösen munkálkodandók. S e közös munkálkodást siker is koronázta, mert a király njolag megígérte, hogy a nemzetet jelenlétével bizonyosan szerencsélteti; mi azonban meg nem történt. Minisztereink visszajöttek, sokat beszéltek, többet láttak és tapasztaltak, hanem mindennek rövid kivonata az volt, hogy ők maguk sem hitték azt, hogy a király eljőjön. - - ~ Midőn a magyar küldöttség márciusban Bécsben volt, Kossuth oly népszerű vala itt is, hogy ha akarta a dynastia romlását, akarhatta volna. Ennek bizonyságául azon furcsaságot hozom fel, hogy őt hivták fel arra, mikép Bécsben a békétlenkedést és őrjöngést lecsillapítsa s a megszakadt nyugalmat helyreállítsa. — — — — Nem akarták ismerni a nemzetnek királyához való ragaszkodását az ujonan kinevezett német miniszterek, azaz ismerték, de Magyarország uj rendezése ínyökre soha sem vala, mivel a német hálósapkák bölcsészi unalmas előadásaikkal mégis hajlékonyabbak voltak a nyersebb és beszédben korlátot nem ismerő, szabadabb és virgoncabb magyaroknál. Macchiavelli „divide et impera" mondata szerint hajlandók voltak a szláv elemet előmozdítani s annak jelentékenységet adni, hogy ezáltal a németet le. győzzék és azzal maguknak a magyar legyőzésére is tért nyissanak. Mi meg is történt, mint később előhozandjuk.