Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 39 — tesz"; s igy á háború megkezdetett, csakhogy be nem vallatott. A minisztérium ezalatt dolgozott, rendezett, előkészületeket tett és az országgyűlésre készült. A miniszterek egyenkint véve derék, becsületes emberek voltak, hanem minisztérium még sem létezett, tudniillik az angol minisztériumhoz-hasonló. A kormány ezen uj neme nem volt ágy alkotva, hogy egyetemében bizonyos állandóságot, rendszert vagy politikát kövessen, miután fenyegetve, veszélyeztetve, nyilván s alattomosan megtámadtatva — nem bízhatott a bécsi kormányban, s mivel gyenge feje szeszély szerint pártolt egyben, tagadott másban. — A sok bizalmi nyilatkozat dacára, még ennen honfiaiban sem bizhatott egészen, miután ezek is uj állapotba jővén, pártolásaikban változhattak. Nem bizhatott az európai közvéleményben, mert ez az orosz ellensúlyául erős Ausztriát óhajtván, a magyar mozgalmakat nézetei akadályának tartotta. Nem támaszkodhatott igy sem külsó' hatalmi pártfogásra, sem belső haderőre, mely nem létezett, s melyet teremteni kellé. Nem támaszkodhatott még önnön képességére sem, mikor annyi jellemi, gondolkozási, ügyvezetési véleménykülönbség létezett; s igy természetes, hogy habozott. — A miniszterek maguk pedig el lévén foglalva temérdek teendőik által, ha conferentia hirdettetett,— az későn jött össze; elfáradván, csakhamar végezni szeretett, s igy a külügyre és a közös politikára nézve többnyire egyetlen egy ember határozott; a többi beleszólt ugyan, de gondolatát, akaratát kivivni vagy védeni nem akarta, mert ha szétbomlik a minisztérium, ilyes többé nem alakul, azaz nem olyan, mely a haza nagyobb részének akkori véleménye szerint valami