Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)
— 34 — Tervem, — mely a porosz és olasz rendszerből a jót kikölcsönözte, — kilévén nyomtatva, a közvélemény által nem igen roszaltatott, hanem később ott talált akadályra, — — — — — — — — — — — Bécsben. -— De mivel több vitatásra adott volna alkalmat, Deák barátom egy oly kivánatot hozott javaslatba, mely a nyelvet s a ruházatot ki-, a szolgálati évet meghagyva, minden motio nélkül a discussiók alá vétetett és később a túlbuzgók által hazánk legnagyobb kárára módosittatott. Miért? Mert azt az erőt, melyet használnunk kellett volna, annyira megingatta érzelmeiben, s a fegytől annyira fölmenté, hogy feladatának csak kis mértékben felelt meg. Embernek bőségében levén az ország, bármi terv fogadtatott volna is el, kár a hazára semmi esetre sem háromolhat vala. Hanem pénzszükségben levén, itt volt Kossuth „hic Rhodus, hic salta"-ja, vagyis bökkenője. Ebben fényes értelme mellett is aligha meg nem bukik, ha türelemmel bevárhatják javaslatai életbeléptetését; mivel ímanctervét ő maga tán igen értette, de mások m"etaphysicai mély előadásnak tartották. A pénzhiány mellett még az adatok hiánya is létezett, főkép a hadügynél, hol a kezelési fonalak végei mind Bécsben képeztek csomót. Ezekre pedig sokáig várni nem lehetett, mert a látkörön emelkedő zivataros felhőkből roszat jövendölni nem a legnehezebb feladatokhoz tartozott. S midőn a fonalak végeit Bécsből kértem, követeltem, ismételtem, és soha meg nem kaptam, Kossuth pedig a budget-et 200 ezer emberre kivánta, akkor kezdém csak gyanítani, hogy kutya van a kertben, s azért tagadják meg a segédkezet. Akkori együgyüségemben azonban azt gondoltam, hogy az összes monarchia érdekében, melynek legjelentékenyebb részét Magyarhon teszi, meg kellene a segélyt küldeniök,