Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 357 — útban van, s hogy ezeket a Zaniniek két, de erejöket véve egy erős zászlóaljat képező olasz csapata fogja követni. Az elsők megérkezése 5 — 6 nap múlva igértetett. Meg levék ekkép vigasztalva s most két kérdést tűzék ki magam elé: Miskolcon maradjak-e seregemmel', vagy Tokajt és környékét szálljam meg? — Miskolcon, — ha a várt segítség meg is érkeznék és ha a veszteséget s fölszerelést az erélyes kormánybiztos, Szem ere segítségével gyorsabban pótolhatnám is, — mivel Görgey a miskolci utat szabadon hagyta, azért ha az ellenség azt használni és magát Schűekkel összeköttetésbe hozni akarná, két tűz közzé szorittattatva még Tokajtól is el• zárathatnám, a ho va az ellenség három erős menetben szintén eljöhetett Kassából. Ha pedig ez megtörténnék, csak a polgárdi átkelést választhatnám a Tiszán, a honnét e helyen kivül hat órányi távolságra falut nem érnék, és igy a sereget a téli testi fáradság, élelemhiány és kevés haderkölcsisége miatt még jobban veszélyeztethetném. Elhatározám tehát a kormánybiztos és az ottani közvélemény dacára (mely mindenhol azt gondolá, hogy a legkisebb csapat is képes őt megmenteni s mely nélkül elhagyottnak vélé magát,) Debrecen fedezését célul tűzni, következőleg Miskolcot, ott hagyva, a Hernád, Bodrog és Tisza folyója közt Tokajtól Tarcal-, Bodrog-Keresztúr-, Mád- s Megyaszónál hadiállást foglalni, sőt még a kassa-miskolci út fölött is őrködni és a jövő segély osztályokat mind Tárcáinak utasitani. Ennek következtében Dessewffy ezredest az ottani gyalog önkénytesekkel, a 8. huszár ezred derék századával és két, a kassai katastropha után leggyengébb s akkor a visszatértekkel épen lassan-lassan újra gyarapuló honvéd zászlóaljjal és három, a fölszerelést legjobban igénylő ágyúval Miskolcon hagyám, hogy figyelmét PestKassa felé terjeszsze, és ha kell, velem Gesztelyen át