Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)
— 319 — főnöktől segittetvén, Cseli-honban megmaradását könnyen vivta ki, s ez addig változást sem szenvede, (bosszúságára a többi seregnek,) mig csak az olaszhoni forradalom gondolatváltozást nem idézett elő, mi becsületére vált a cseh katonai arisztokratiának. Ezen aristokratia az akkori háborús időben önkénytesen, személye feláldozásával, s talán érdeke némi kockáztatásával is, s a március és aprilban végbement cseh események dacára (melyek Ízlésére nem voltak s nem is lehettek,) ki akará magát szabaditani és Olaszhonba kéredzett, mit közüle többen hamar meg is nyertek. Újra bocsánat, hogy ekkép eltérvén tárgyamtól, megint Schlickre térhessek vissza. — Gróf S chlick derék, bátor, egyszerű katona, s noha más kétszemű tábornok közelébb lett volna, mégis ő választatott mint élesebben látó, mit a későbbi események igazoltak is. Vezérsége alatt emberséges bánása és ügyes vezérlete által önserege tiszteletét meg tudta nyerni. Azon a tájékon ugyan október óta igyekezett a honvédelmi bizottmány valami erőt gyűjteni, de máshol sürgetőbb levén a szükség, rendezettebb honvédeket nem birt oda küldeni. Az ottani seregben a háromszázig menő önkénytes lengyel csapat a legharciasabb volt; a többi Borsod-, Abauj-, Sáros-, Zemplén- meg talán más megyékből is összegyűjtött és mintegy 18 ágyúval ellátott nemzetőrségből állott. Számra Schlick seregét felülhaladta a miénk, de minőségre alantabb állott. Vezényletét Puls zky ezredesre bizák, ki mint kapitány az olasz forradalmi háború alatt az 53-ik gyalog ezredben bátor magaviseletének több jelét adá, de a kárpáti szorosoknál az ellen berohanását gátolni nem tudta. Schlick a Dukláról vezető uton — felvigyázat alatt hagyván a zborói szorost — Bártfánál jelent meg, mely város, — bár júliusban a hadügyminisztertől néhány ágyút kért, hogy azzal magát akárki ellen is védelmezhesse, —