Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)
— 27 — magukat, az elébb nem igen kedvelt adózó néppel kiállottak a síkra, védendők mindenekfölött a hazát. A polgárságtól meglehete várni, hogy hálás lesz azon rendek iránt, kik a választó-falakat egy csapással lerontották , és öt magukhoz hasonlóvá tevék, midó'n annyi év alatt dicsvágyuk csak a nemesek kiváltságai után sóvárgott. A s elfgo ver nement életbeléptetéseért harcolt ugyan, hanem azt legfelülról körülírva kapta; az országgyűléstől azonban vagy az örökös tanácsosok, vagy a választó polgárok inye ellen tágabb körben bírhatta volna azt kieszközölni, hanem akkoráig az önkormányzás eszméit maga körében egészséges elvekre fektetni világosan sem nem érté, sem nem tudá. — A városok lakosai bár kevés kivétellel elfogulva voltak, mégis gyorsabban és jobban fogták fel az új viszonyokat; — A nép, melyet azeló'tt parasztnak vagy pórnak címeztek , az uj engedmények hatását világosan nem látta át; de azokkal előbbi urához hasonló s úgyszólván jobban álló lőn. Szorgalma által vagyonban, következőleg tekintélyben is növekedhetett, adóssággal pedig előbbi urához, ide s tova nyomorgatójához képest nem volt terhelve, és mégis sok helyütt valami belső érzés vagy homályos fogalom őt nem hogy szerencséssé, megelégedetté vagy háladatossá nem tevé, de sőt inkább a nem várt engedmény által ingerelt étvágya többre késztette, e's kicsapongásokra, törvénytelen elfoglalásokra vetemedteté.