Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 314 — alább azzal Törökországba menekült, és igy ez eset Bem kifakadását kissé igazolni látszik. Bem, a magyar világ által elismert tüzéri capacitás, a katonai bátorságaért, életét mibe sem vevő elszántságaért híresztelt lengyel hadfőnök, ki nagy harcunkban tettleges részt vőn, sokáig vesztegelni nem tudott. — Megtéve látogatásait a honvédelmi bizottmánynál, annak elnökénél és a hadügyminiszternél, ki még akkor a „lengyel zászlóaljak" ilyen nevezet alatti alakítása hasznától áthatva nem volt, sem pedig a főbb lengyel forradalmi személyek önálló hadvezetési felhatalmaztatásától. Bem kezdetben maga sem mutatkozott gyakorlati katonának, mert reformokról kezde beszélni, melyekre háborús időkben nem igen jut idő. Udvariassággal fogadván a hadi capacitást, positiv kérdések megoldására nem térvén át, közönbösen váltunk el egymástól. A honvédelmi bizottmány előtt több egyéb reformi kérdés mellett Bem Fiume felé való sereg-küldéssel akkor lépett fel, midőn Bécsnél Windischgratz nagy sereget készitett, Erdélyben pedig Puchner és az oláhság uralkodott, mig a Bánság és Bácskáiban sem volt a rácság megtörve, a miért e javaslata kalandos tervhez hasonlított inkább, mintsem valamely komoly tanácshoz vagy véleményhez. Bem ekként fellengős eszméi hatását seholsem tapasztalván, a honvédelmi bizottmány elnökénél maradt, kinek úgyis a hadi politika irányzásában legnagyobb és legfőbb befolyása volt, s kiben Bem a magáéhoz hasonló fellengős eszmejárást talált; ott együtt főzték ki aztán az Erdélyországbani teendők vezetését. — Az ő kinevezését sem a honvédelmi bizottmány, sem a hadügyminiszter — más alkalmas hazai egyének hiányában — nem ellenezhette, sőt azt kedvesen venni köteleztetett; —• és mivel az elnök milyen instructiókkali ellátását szokott titkolódzó