Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 307 — Ezen hirek a bicskei szerencsés események s fényrészek árnyékoldalát képezék, és méltó boszankodásra gerjesztették a honvédelmi bizottmányt, s annak fejét; mert ha a magyar ellenségét önfészkében ugy szólván fel tudta falni, miért nem tudta azt tenni a büszke s per excellentiam nemes Erdély, vagy legalább miért nem birta megijeszteni Urbánt s az oláhokat? — Uraim, gondolják meg, a nyomorult oláhokat! — Ezért a pesti német redoutterembó'l, az akkori magyar CapitoHumból ugyancsak szórták a parancsolatot, a meghagyást, a rögtöni eljárást, hogy ezen boszantások tényezői fékeztessenek, fenyitessenek meg stb., noha akkor nem tudták még világosan, mert a sok tábornok és vezér nem volt még megteremtve, hogy ki és mi által? Egy becsületes, derék, azeló'tt jó osztrák tiszt, ki később, — mivel Langenau galiciai főkormányzó a lengyellel társalgást egyenesen eltiltá és talán azért is, mert magyar szokás vala, —• az unalmas békés katonai szolgálatot megelégelvén, állását elhagyta, — miként ez Magyarhonban átalános divat volt a birtokos nemes és a katonaságnál szolgáló egyéniségeknél, — haza jött s kard helyett kacorkést vett kezébe s újoncai helyett birtokán fáit nevelte. — Meghonosulván az erdélyi viszonyok közt a szabadelvű oppositió részén, a népet terhelő és minden self-governement-et akadályozó kormány ellen a jobbnemű szabadságot és az uniót kivivni segitette s később őrnagyságra méltattatott. Ennek jutott azon szerencse, hogy ezen merényletek megzabolázását véghez vigye. — E férfi Katona Miklós, a ki derék, becsületes ember, s bátor katona volt, mint később eléggé bebizonyitá, — de szerencsétlenségére nem teremtő vezér. Nélkülözvén a Jeruzsálem bevételénél szerepelt Bouillon Gottfried angyalait, minden igyekezete és követelése dacára valamely rendezettebb haderőt nemcsak nem kaphatott, — hanem 20*