Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 305 — lenvén, hogy valódilag mily tervben állapodtak meg, nem tudódott ki; a hírek azonban azt beszélték, hogy e törzstisztek a főparancsnoknak megigérék, miszerint ha ezredjeikkel meg nem jelenhetnének, magukat semleges állásban fogják tartani. Itt volt tehát a székelyekre nézve az elhatározó pillanat, mert ha az activ székely katonaság Szebenbe megy, — az egész nemzet a hon számára el van vesztve. Berzenczey László, a székely nemzetnek a magyar minisztérium által kiküldött kormánybiztosa, b. Vay Miklós rendeletei hatálytalanságáról tények által meggyőzó'dvén, minden további engedelemkérés vagy jelentés nélkül ugyanazon napra, melyre Puchner a székelységet Szebenbe parancsolta, Agyagfalvára székely nemzetgyűlést hirdetett, s a meg nem jelenó'kre kemény büntetést szabott. Ezt megtudván a fó'hadi parancsnokság, Yaytól annak betiltását sürgette, mire a gyűlés be is tiltatott; de Berzenczey körrendeletétől el nem állván, hogy a kormány felsó'bbségét valami módon bemutassa, a gyűléshez elnökül gr. Mikó Imre kincstárnokot rendelé. Ezen gyűlésre körülbelül százezer székely jelent meg, és a király és alkotmány iránti hűségre és engedelmességre felesküdött; de tovább nem tanácskozhatott, mert a megkínzott, kipusztított és legyilkolt családokból megmenekültek a magyar megyékből csoportosan rohantak hozzájuk, segélyért rimánkodva. — Ehhez járult még azon tudósitás is, hogy Urbán Naszódról kiindulva, a székelységet hadjáratával meglátogatni igyekszik. E körülmények a gyűlést arra birták, hogy szétoszoljon, s a székelység, rendezvén magát, Marosvásárhelyre siessen, hol is körülbelül 40,000 ember gyűlt össze. A Szebenben Ígéreteket tett törzstisztek, minden gondolkozás nélkül, parancsnokságuk megtartása mellett az alkotmányra felesküdvén, a közelgő Urbán elé indultak; 20