Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)
— 295 — tátott. — Ekkép az eddigi polgári szerkezet eltörültetvén, helyébe más áj nemcsak nem állíttatott fel, de annak felállítása még gondolatba se jött. A gubernátor, gr. Teleky József előbbi hivatalos terét elhagyta; az ottani királyi tábla elnöke, Dániel Elek meghalt; a kincstárnok, gr. Nádasdy Bécsbe ment, s a többi hivatalnokok közül ki várt, ki Puchnerhez ment, s a beligazgatást a megyékben vagy régi főispánok vagy új kormánybiztosok képviselték, de tétlenül. Szép confusio lehetett ez, mit orvosolni kellé, s mit a magyar minisztérium egy egész tanácskozási időszak alatt igyekezett fontolóra venni. — Ez a kapacitások közt szemlét tartván, helyettes kormányzót az új rendszer leghőbb és rendületlen pártolóiból akart kiszemelni; de mivel ezek közt, — az előbbi kormány pártolása hiányában — a beligazgatási ügyesség megszerzésére kevésnek volt alkalma, tettleg kevesebb bizalmat gerjesztettek maguk iránt, mert leginkább csak szóbeli ügyességgel kérkedhettek s nem hivatalbeli érdemekkel. — Ha pedig találkozott tudomány, nem volt jellem, erély s kíméletes eljárás; vagy végre ha találtatott is tehetség, hiányzott a pénzbeli áldozatkészség; hiányzott az akarat a kiszemeltekben fényes háztartásra s udvarias eljárásra, mit Erdély népe rég időtől fogva, szokásai és hajlamainál fogva is szeretett. Mivel b. Vay Miklós protestáns s a március előtti világban szabadelvű oppositionális tag volt, s képviselni tudott, a minisztérium emberét benne föltalálni vélte. Vay azonban békés időkben nyert szabadelvüségi babérjainak s hivatásának később, a bonyolódottabb körülmények között megfelelni nem birt. Nem birt pedig, — bár Kolozsvárról eleget irt, rendelkezett, intézkedett, — mert rendelvényeit ki sem fogadta el, mert borsót hányt a falra, minthogy nem volt forradalmi jellem, az ottani bonyolódás