Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 25 — Ezen uj alkotmány nem igen akart fejébe menni, mert vagyona a eivilisált modorú, de gazdaságilag legegyügyűbb örökösödés általi szétdarabolás utján a tért, melyen élelmét szerezte, a mélységben keresteté, s nem a területben. Mivel pedig mindenki megkülönböztetést veszte, veszté tehát azon eszmét is, mely szükség esetében őt a szabadságért (mi nála kiváltságokból állott) küzdésében hevithette volna. Ezen eleven, erőteljes néposztály testi képességével a honnak anyagi segélyt annyit nyújthatott, a mennyit a számban túlnyomó, elébb „misera plebs contribuens-nek" hivott népben alig találhatott. Biztosan mondhatom, hogy nyújthatott a honnak; mert a ki a szegény nemesség műveltségi fokát, annak neveltetésébeni elhanyagolását ismerte, a műveltebb és felsőbb rangú osztályok általi elcsábittatását, felhasználását, étel és ital általi lealacsonyittatását, és kihágásokra ingerültségét a tiszti választásoknál tapasztalta, és mégis nagyobb részében természetes felfogását ismerte: sajnálhatta, hogy ezen erő kifejtésére és alkalmazására más és — ha lehetett — kevésbbé sújtó modor nem választatott. A mint máshol jobban s többet tudtak volna rombolni, mintsem épiteni: ugy nálunk sem tudtak alapitani, sem pedig a létezőt idomítani; hanem a nagy eszmék tömkelegéből, az igaz, a legszebbet, de mivel kellőleg alkalmazni nem lehetett — üres eszmét, az egyesülést választották , mely a mostani eivilisált ferde társadalomban csak a papiroson és az úgynevezett politikus bölcsészek még ferdébb, inpraktikusabb, s csak szószátyársággal telt agyában létezik; de sehol sem az életben, mit kevés kivétellel mindenhol látni, a mit — in parenthesi — bebizonyítani is mernék. Meglehet, hogy hasztalan futtatom itt elmémet, mert nem kiváltságokért teremtették az uj alkotmányt, hanem összeolvasztásért; és mégis, ha őt, a cimzetes nemességet,