Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 219 — gált, — ezekért stb. feloszlattatik, Jellasics bán pedig polgári és hadi kormányzónak kineveztetik." így hangzott a leirat. Ezek hallatára és megtudtára mily érzés lepte meg az országgyűlést, kiki gondolhatja, ki a magyarnak jogait és szabadalmait illető féltékenységét ismeri. A nyilvános gyűlésben ezen — manifestumok, mint törvénytelen tettek, el nem fogadtattak s az országgyűlés mindaddig permanensnek nyilatkoztatta magát, mig uj minisztérium nem alakittatik, mely a régi miniszterek egyikének aláirásával nem hitelesíttetett. S igy ki lőn mondva a forradalom. — — — — — Volt-e, mint a francia mondja „k propos" vagyis alkalmas idő ezen forradalom kimondására, — vagy lehetett s kellett volna-e más modort használni? — ez oly kérdés, melyre felelni alig tudok. — — — — A bécsi minisztérium pedig bizván más fejedelmek nyugodt, békés hajlamában; s mivel az olasz sereg már győzelmesen haladott előre, bizván abban, hogy onnét is nyerhet hadi segitséget; s bizván a többi népek erőkifejtésében, — — — mivel Windisehgratz Prágában az ottani lázadást csakhamar elfojtotta, — ezen okoknál fogva megkezdé működését. — Maga a gondviselés is különös pártfogása alá látszott venni Ausztriát, mert nagyhatalmi létének szükségét az európai diplomatia elismeré, a miért ez be nem avatkozék; s igy ujonan beteljesedett, hogy midőn Ausztria a legnagyobb veszedelemben forgott, akkor lőn fölkelt népei fölött győztessé s igy erősebbé és hatalmasabbá.