Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)
— 205 — katonaság, melyben biznil ehetett, s mely a Wasa-ezred két, az Ernő-ezred egy s a székelyek egy zászlóaljából állott. A mi ezen kibékülést még becsesbbé tette, az volt, hogy több németajkú és születésű tiszt a törvényességtől áthatva, szintén megmaradt. — Ekkép némi bizalommal és önmegnyugvással várta és várhatta az ottani bizottság a további események folyamát. Hanem ezen nyugodt állapot Lamberg megölése után megszűnt; mert ő épen a 4-ik számú, „Sándor" huszár-ezred második s szeretett tulajdonosa levén, az ezered roszul érzette magát. — Ezeknek rosz kedve, — mivel hadakozásunk kezdetében ők tették ki velejét a seregnek,— másokra is hatott, és ezt csak szószólás, ügyes eljárás s a köznép kedvének megnyerése által lehetett nagy nehezen eloszlatni; mindazáltal több német tiszt meg nem férhetőnek látván már most gondolkozása módjával és rendje megbecstelenitése nélkül a magyar seregben maradást, azért el is hagyta azt. Noha némely jó főtiszt elmenetele nem igen jó hatást gyakorolt, e körülmény mindazáltal nem hatott oly károsan, hogy a sereg megütközni vonakodjék. Jellasics eddigi lassú előnyomulása még gróf Batthyányi Lajostól is#annyiban akadályoztatott, hogy a pákozd-sukorói csata előtt 24 órai fegyvernyugvást kötött véle. Ez mind a két részről jó is lehete, rosz is; de hogy a függőben, vagyis inkább a leköszönőfélben levő első miniszter azt önnön fejéből minden roszalás nélkül tehette, bizonyítja az, hogy a „de facto" honvéd-bizottmány egyetértésével ment a sereghez a végből, hogy az ellenfélnél Laniberget fölkeresse, s ha ott találja, azt törvénytelen lépésektől föltartóztatni igyekezzék. — E végből történt