Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 199 — vélte ugyan, de keresztyénileg eltűrte, a miért Larochejaquelainnek 1849. decemberében az ital-adó behozatala melletti beszéde némileg ránk is fért volna. Lett volna ugyan a föntebbi esetben is lárma, szitkolódzás, árulási szemrehányás az utcán s lett volna az úgynevezett ellenzéknél is, melynek látható fejei ugyan Nyári, Teleky, Perczel s Madarász voltak, melyhez azonban látatlanul már Kossuth is tartozott, só't talán Szemere, a belügy ér is. Es ha a királyi biztos maga jön a leiratot törvényesen kihirdetni, az utcai lázadást és kravalt alig lehetett volna elkerülni, noha az uj-épület eló'tti utcán készen álló 6 fontos lovas-üteggel, ha az jól alkalmaztatik, nem sokba került volna azt elfojthatni, mert Pestnek széles utcái a barrikádok emelését nem igen engedik. De ha Lamberg kis hadi eró'vel jön és pedig magyarral, és előre tudatja jöttét, ugy bizonyára sikert nyer. Egy kis combinatio mutatkozott a gróf jöttében, mert azt ugy intézte, hogy az Jellasicsnak Magyarországba beütésével egy időben történjék; ürügye az volt ugyan, hogy a vérengzést s összeütközést lehetőleg eltávoztassa, ha azonban pesti működése nem sikerülend, akkor a győzelmesnek hitt Jellasics serege élén erővel és hatalommal is remélé kiküldetése célját elérni, s azért részéről nagyon hibázott, hogy ily számitásai mellett Budapest akkori izgult s ezt ismerni kellett hangulatában, a testvérfővárosokba egyedül kocsizott be. Tudhatta Lamberg, hogy az összes államban minden nagyobb s a szabadabb szellemű törvényekhez szító városokban milyen nagy az izgatottság; tudhatta azt is, hogy Jellasics beütése előtt az első magyar gránátos zászlóalj — mely a városi őrségnek egyedüli katonai részét képezé, — ott hagyá régi szolgálatát, átszegődött a honvédekhez s leszakasztá az ausztriai császári szinű zsinórokat, stb. Következőleg, midőn a két város fölötti