Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

190 — fényes tehetségű Írótól, aztán Bajzától mint szerkesztőtol stb. ezen szavakkal tiszteltetett meg-: „hogy sem Rajacsics, sem Jelllasies annyi kárt nem okozott a hazának, mint Mészáros kárhoztatandó tétlenségével." Ez sok volt, és mivel több volt a soknál: tehát szerzői és sajtó alá bocsátói önmagukra sütötték az oktalanság bélyegét. — Mennyire ment Kossuth Lajos ellenségeskedése, és az ő példájára a titkaiba s hajlamaiba leginkább avatott társaié, abból is kitetszik, hogy a mint a magyar gyakran „az ördög vigye el" vagy „a fene egye meg" szólásmódokat használja, ágy nem átallotta az emberséges és hires forradalmi vezető sem ezen szavakat kiejteni: „Nincs senki, ki agyonlője Mészárost?" •—• mit nem az ujjából szopott ki e sorok irója, hanem hiteles kútfőből hallott. Azonban emberiségi tekintetből csak olyas ötletnek óhajtom ezt tartani, melyet a mint kiejt az ember, ép ugy el is felejt. Tehát a derék Kiss Ernő altábornagy, ki pro aris et focis hadakozott, és Bánátban a lázadási harctért szűk körre szoritotta, és a ki az elsáncolt Periasz várt be is vette, — mivel Pancsovát be nem vehette, vagy rosz vezetés miatt be nem vette, onnét a vezető fők által kecsegtető ajánlatokkal és másfelőli fővezérséggel biztatva Pestre hivatott, ugyanezek a bánáti vezényletet Vetter ezredesre óhajtván átruházni. Ebben és Eszterházy alezredesben, ki ott némely kisebb összeütközésnél szintén hadi hirt szerzett magának, többet biztak, mint Kissben, s mindazt reménylették, mit hevesen óhajtottak, de soha el nem érteik. Kiss még Pestnek volt indulóban, midőn a vezetők fővezér-kijelölési szándéka más irányt nyert; látván t. i. Jellasics haladását s önnön hadi készületeik csekélységét és ezért nem érezvén magukat jól, — a fővezéri szerep elfogadására a nádort kérték meg.