Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 188 — Csekonicsné s több más előkelő nők, a munkában szintén résztvenni honleányi kötelességüknek tartották. Meg kell vallani, ezen beiitéstőli tartás sok szép hazafias feláldozási példát tüntetett fel, mert hogy a vagyonosabbak részt vettek, ez nem csoda, mivel nem szükségből tették, és mivel az erőtúlfeszitésig nem ment mulatságban önérzeti elégtételt találtak s a szegényebbektől dicséretet, a közvéleménytől pedig hála-félét arattak; de a szegények, a napszámosok, a székvárosiak, a közel és távolabb levő szomszéd-falubeliek, kik e példa hallatára önkénytesen jöttek dologra, csupa hazafiúi érzéstől indittatva s minden napibért megtagadva, ezek igazán önzetlenek valának; sőt az özvegyek, napszámosnők és más, alacsonyabb munkát végző nők és koldusok is, kik raunkájokkal a haza iránti kötelességöket minden bér nélkül rótták le. Több ilyes szép, hazafiúi tettet lehetne alkalomszerinti eseményeknél előhozni; hanem a mostani népszellem- és közvélemény, bár democratiai irányiinak tartja magát és a fokozati téreket egészben kiegyenliteni igyekszik: mégis az ilyes tettek végbevivőinek nevét egész aristocraticus szellemben ignorálni, vagy mibe sem venni szereti, de másrészt az aristocraticus leereszkedést kiemelni el nem mulasztja. Ezen események folytában — — — — — — Batthyányi Lajos maga is mármár gyanús szemmel nézetett, noha nem a valódi és higgadtabb vérű hazafiak, hanem a most tényező felekezet által. Az országgyűlés, mely bús némaságában bajt szaglált, — a vágtató felekezet, a clubbok, az ultrák stb. a haza megmentését minden áron unszolták. A jelen nem lévő hadügyminiszter minden disponibilis erőt a Dunán-