Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 180 — közelében nem szerette. Élihez járult, hogy a nemzetőr csak nagyobb fizetéssel vállalt több időre szolgálatot, de képzettségi hiánya miatt csak a hát- vagy tártai ék- vednél volt használható, ezen helyzetében pedig legtöbb esetben csupán csak az eleséget emészteni s minden tekintet nélkül, még erőszakkal is, magának bőséget szerezni igyekezett, ugy hogy az igazságot meg nem sértem azon észrevétellel, mikép 10,000 nemzetőr 40,000 ember eleségét emészté fel, és ezt gyakran a rendes katonaságból álló elő-védsereg kárára; e miatt fegyveres szakaszokat kellett az elől álló seregek eleségének biztos odaszállitására használni. A mi pedig a lőport és a töltényeket illeti, azt mintha csak ették volna; 10,000 ember 100,000-nyi rendes katonaság által szükségelt mennyiséget fogyasztott; mert nemcsak hiában lövöldözte el a készletet, és akkor, midőn legkevesebbé kellé, hanem még arra is számolt, hogy hazajöttekor legyen kis tartalékja, különböző alkalmakkor használandó. Elmellőzöm azt, hogy a nemzetőrség eleinte a katonaállitást is nehezité, mert a fiatalok a falukon inkább nemzetőrösködtek, remélvén ezáltal kibúvni a besorozás alól. De a törvény is megsértetett, mert a népség előtt sem kor, sem szegénység, sem mesterség nem szolgált mentségül s mert a mint ő nem szerété odahagyni tűzhelyét, ugy ha őt kiindították, akkor meg mások békés élelmi szerezhetését irigylé, közönséges szójárás lévén: „Vagy mindannyian megyünk, vagy senki." Ez ellen akkor a törvényhatósági személyek kikelni nem mertek, nehogy a kedélyeket lehangolják, és csak sok tanács, figyelmeztetés s felvilágosítás után indíttathatott ki helyéből a nemzetőr, többnyire kiszabott időre. Az uradalmak és nemes földesurak, — kik úgyis mindenöknek felét és sok helyütt V3 részét vesztették, noha erőszakos bánással igen ritka helyen illettettek, és ezek