Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 168 — (mivel Batthyányi, az elnök, a sereghez ment), hanem az asszonyoktól annyit hallottam, hogy fél kábultan mentem e miatt haza s fejemben nagy zűrzavar és aggódás támadt, és ha Jean Paul Fridrich Eichtertől meg nem tanulom a 14. elaltatási módot, bár fáradt valék, az éjt ébren töltöttem volna. Hanem igy gondolkodám: „Benne vagyunk, — ami jönni akar, megjön; szívben és gondolatban azonban készen talál." Itt megint a múzsákat kellene felhivnom segítségül, hogy az események elősorolásában legalább parányi rendet tarthassak. Azonban a ki e sorokat olvasandja, tudja, hogy más gondolatát vagy felfogását utánozni nem akartam, és tudja azt is, hogy a mi e papiron áll, az az enyém, — akár jól, akár roszul van is irva — de az enyém. — Isten segítségével tehát a távollétem alatt történt gondolkozások, gondolatok, remények, csüggedések, nyilvános és magánvélemények, a főbb s alsóbb rendű vezető fejek, a sok-fej (publicum) lelkülete, nyilatkozása, magatartása, s készültsége, a hon készületei, az ügyvezetés, a felső ház és a képviselők viselete stb. leírását kezdjük meg, péleméle, a mint eszembe fog jutni. De facto kormányul az úgynevezett honvédelmi bizottmány létezett; de diplomatico törvényes még nem lehetett, mivel Batthyányi véglemondását a miniszteriális jó barát: a ház elnöke tettleg nyilvánosan föl nem olvasta, azon agyafúrt ármányos miniszteriális jó barát, ki magát a minisztériumban örömest látta volna, miként egy másik egyén, ki másodszor lévén a miniszteri candidátusok közt, mégis az elégületlenekhez tartozott; miről azonban később. — Pázmándy Dénes, mondom, megelőzött és hozzám jött; az egy hó alatt történteket röviden elbeszélte, melyeket a magam tapasztalásaival bővítve ha kissé zavarosan is, de már előhoztam; a többit előhozandom.