Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 128 — elhagyni, s bár e nyilatkozat most is ismételtetett, — mégis megtörtént, hogy a sereg tanyája oly politikai aréna volt, melyen a heves vitatkozások alatti és utáni pohárürítések következtében felhevült kedélyek garázdálkodásokra is vetemedtek. Lett légyen a kormányoknak korlátlan, alkotmányos, forradalmi vagy köztársasági alakja, mivel a társadalmi élet nincsen jó alapra fektetve, s mivel a vezető fejek annak javitását eszközölni nem tudják, eddig Európában nem igen értek célt. Angliát kiveszem, hol a rendőrség valódi hivatásának megfelel, és az ajtó mögötti hallgatódzás, a levelek feltörése, a vezetőkrei alattomos felvigyázat, szóval: a kémeskedés nem szükséges, noha ez Európában eddig mindenhol kellemetes, szép, hasznos és igazságos eszköznek tartatott és tartatik. Ebből következik, hogy a mindenfelől .... ellenségtől körülvett magyar nemzet kormánya is annálinkább megtartotta ezen törvényes szaglálódást, mivel akkori állapota bonyolódott s jövője kétes volt. Azért is miként máshol nem, úgy itt sem lehetett csodálni, hogy e korlátlan rendszert annak legszélsőbb ellentétes államai már azért is megtartották, mivel Lamartine mondata szerint: Les courtisans populaires Sont les plus serviles de tout, és mivel fizetett, fizetetlen s önkénytes kutatókat eleget találnak mindenhol, kik a vezetőket s vezetteket szemügy gyei tartva körülhálózzák, kilesik, kihallgatják. Ezen becsületes működésnél csak az a baj, hogy mindenki máskép hall, lát, hallat, láttat, s mikor valahol bizalmatlanság áll be, többnyire mindenki olyast lát és hall, a mit ő vagy küldője kiván hallani, vagy végre olyast,