Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 123 — így tehát sem egyetértés, sem összehangzás nem volt, a katona-tiszteknél pedig az előbbi és mostani kötelesség közti ellentét az ügy jól vezetését eddig hátráltatta, s ennek jobbra fordulása csak az által tételeztetett föl, ha egy magával ragadó, erélyes és kimélet nélküli lángész veszi át a vezényletet, mely tulajdonságokkal jellemem nem dicsekedhetett, mert békitő s engedékeny eljárásom a forrongós időkbe nem illett. A dolgok igy állván, mielőtt a sereg vezényletét a legidősb tábornokkal átvettem volna, Bechthold altábornagy gyal végigvizsgálván az állást, Hrabovszky slavoniai főhadiparancsnoknál, mint kinevezett magyarországinál, látogatást tevék, egyúttal Péterváradot is megszemlélendő. Az őrhelyeket körülsáncolni elrendelvén, egy szakasz huszárral Temerin felé utaztam, hova alig érkeztem meg, támadásnak levek tanuja, mely azonban csakhamar visszaveretett. — A vendégszerető gr. Szécsen reo-gelivel várt; azonban alig ülénk le, ismét ágyiilövések riasztottak fel, s el is riasztottak volna, ha engedünk vala. Elvégezvén ágyádörgések közt a reggelit, megtekintettük a tért, s láttuk, hogy a támadást csak színlelték, máshol erélyesebbet viendők véghez. Tovább utazván, alig érénk Jarekra, mely helység egy kis órányi távolságra esik, újra megtámadtattunk, de a támadás ujolag visszaveretett. Ha nem hibázom, a hevesmegyei őrséget itt láttam először elég rendben és bátran az ellenség elé menni. Innét, kiséretemben egy kis huszárszakaszszal, Újvidéknek tartottam, s a mint az első lőporos torony közelébe érkezénk, bal felünkről mocsár választott el az ellenségtől, s ezt távolról több százra menő kocsin felénk tartani láttuk, melyek sebesen hajtva, utunkat elvágni igyekeztek, s ha csak egy