Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

119 — Mig Bácsban a csajkások s honi rácok, Bánátban a határőrök s szerbek, s Erdélyben az oláhok hol fenyegetni, hol támadni kezdettek s kezelendők valának, addig a Dráván túl Jellasics gyűjtött sereget, ki az Olaszországba küldött zászlóaljakat — mint már felhoztuk — letartóztatván, seregét a Dráva mentébe eső magyar szélekre helyezte el s támadással fenyegetett. — Ennek ellenében, — mivel pár zászlóalj Bácsba szállíttatott, •— a magyar rendes eró' a Vasa-sorezredböl való egy zászlóaljból s két lovas ezredből állott, a többit — — — — — — — Csányi László, ki a szabadság kivivásában ugy mint most, azeló'tt is eló'keló' szerepet játszott, a nemzetőrségből kiállitani és rendezni magára vállalta. 0, bár roncsolt egészséggel birt, ottani terhes hivatalát folytonosan viselte, s csak az ó' eszélyes, egyenes és igazságos eljárásának köszönhetjük, hogy Jellasics elébb nem tört be. Mert a mint a veszedelem közeledett, az ó'rsereget 30,000-ig szaporította, s ha egészen nem távolithatta is el, s a támadást nem is verhette vissza, a kisebb becsapásoknak helyet nem engedett. A mint a veszély közeledett: ágyúkkal, töltényekkel láttatott el a sereg, s lehetó' segélyküldésekkel kecsegtettetett, mik azonban nem igen történhettek meg, de hirök miatt a honnak könnyű módoni legyőzetését nem jósoltaták. Kezdetben Csányi a zászlóaljak parancsnokaival a védserereget még nem egészen felejtett hadi ismerete szerint helyezte el, de midőn később több katonaság rendeltetett oda, nem birván egyedül a hadi, polgári és biztossági kötelességeket végezni, személyesen jött Pestre, hol is kéréseivel s úgyszólván erővel beszélte reá Ottinger tábornokot, régi huszárezredbeli pajtását, az ottani sereg vezényletére. Együtt menvén el, darab ideig összhangzóan