Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 115 — provisátiójában még; a minisztériumot is terhelni látszott, a miért ismét rajtam volt a sor hevesen kikelni és kijelenteni, hogy magamat miniszternek többé nem tekintem, ha Perez el nyilatkozatát a ház határozottan roszalani nem szándékoznék, mit a ház legnagyobb többsége azonnal megtévén, a többi tárgyra ment át. Ezen sárfészek (t. i. Sz. Tamás) szerencsés helyzetével, kis fáradsággal s erőditésével ellenállván nem annyira számos, mint roszul vezetett erőnknek, ezen erőnek kevés harcvágya miatt európai hirű helylyé lett. A németek átalában s a császár-párti bécsiek különösen minden adott alkalommal szemünkre hányták, hogy száj hősiességünk az első ténynél is kudarcot vallott. -— Nagyobb volt a benyomás a nemzet s az országgyűlés előtt, részint mivel ez nemzeti érzelmében megbántva érezte magát, részint pedig mivel öngyengeségét érezvén, a szerencsés kimenetelbe helyezett reménységét elvesztette, s valami előérzet vészes nyugtalanságba helyezte. Annyi való, hogy ezen szerencsétlen esemény a bécsi minisztérium eljárására nagy befolyással volt. — — — — — — — — Miután — a mint mondám •— Szentkirályi Pestet, barátait, a minisztériumot és legfőkép Kossuthot veszélyes beszédeivel ennyire lehangolta: a minisztérium reményének egyedüli horgonyát, Sz. Tamás bevételét, a sereg megtartását és az árulási rémkép eltávoztatását belém, azaz oda menetelembe helyezte. S oda menetelein már azért is sürgettetett, mivel Bechthold vagy a Bécsbőli utasitás, vagy eljárását követő lelkiismereti furdalása következtében lemondását benyújtotta. — Hiába szabadkoztam, hogy az ujoncozási törvény a felső háznál nincs elővéve, hogy a veszedelem nem lehet oly nagy, és több előkészületet kellene tenni, — nem használt; 8*