Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 110 — körülményeinkhez alkalmazottnak gondolta, a miniszterek máskép fogták fel a dolgot, mert nem igen segitettek és csak akkor, midőn bukása többé kétséget nem szenvedett. Ezután jöttem én a szinpadra s ez volt első komoly fellépésein. A törvényjavaslat1) átalánosságban volt tervezve, nehogy vitatkozásnak adjon helyet. Énmagam okadatoltabbat kivántam adni, hanem Deák barátom kivonatot készitett és azt törvénybe foglalva be is adta. — Mielőtt ez nyilvános vitatás tárgyává lett volna, az osztályok előtt kérdőre vonattam, s erre a központinál két óránál tovább fartattattam, húsz kérdésnél többre feleltem, és midőn semmi vagy csak igen kevés és csekély észrevételekre gondoltam alkalmat hátrahagyni, s gondoltam, hogy még a leghevesebb ellenvéleményezőket is meggyőzőleg megnyugtattam, nyugodtan tértem vissza, nem vélvén, hogy oly nagy ellenzékre bukkanok. A törvényjavaslat veleje 6 évi szolgálatot, 240.000 embert, minden évben 40.000 megjelenését kivánta; 6 évi szolgálat után más hat évet első tartalékban tölteni, ezek után egy második tartalékban szintén annyit szolgálni, mig végre az összes honfiak véderőbe lépnének által, koruk ötvenedik évében minden fegyverfogás alól felszabadulandók. Kivétel igen kevés engedtetett, s a katona-kötelezettség gazdagot-szegényt egyaránt kötelezett stb. A nyelv, ruha és oktatásról azonban emlitést nem tett a javaslat. Megkezdődvén vitatása, egy hosszabb beszédben kifejtettem a célt s az irányt felhozván, hogy alkotmányos országban s főleg Magyarhonban, hol a mint egyrészt honi katonaságot teremteni s azt jobb szellemben nevelni, 1) T. i. az ujoncozási és katonaszervezési.