Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

714 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. állam a maga részét nem veszi idénybe, a kincs, a mely találtatik azé, a ki azt találja. így, miután a föld az övé, igy két rész az övé s miután a harmadik részt nem veszi igénybe a kincstár, ennélfogva a kincs csak a tálalóéNem mondom én azt, hogy nem volnának esetek, midőn a tudomány és a művészet szempontjából, valamint a régészeti szempontok fenntartása érdekében az állam érdeke is fennforoghat, midőn azok fenntartása szempontjából maga veheti igénybe a birtoklást. De ezen esetben ugy hiszem, valóban egy bizonyos elvet kellene megállapítani, hogy vájjon kié a kincs és azon esetben, ha az a találóé, akkor az állam csak kárpótlás mellett veheti át a kincset; következőleg ezen elv megállapítását tartanám előbb szükségesnek, mielőtt ezen §. a törvénybe beigtattatnék. De továbbá azt mondja a §., hogy be kell jelenteni a találónak a hatóságnál a kincstalálást. Már most az a kérdés támad, hogy vájjon az a bejelentés hol történjék, a politikai hatóságnál, az igazságügyinél, vagy pedig a múzeumnál, vagy a kincsek megvizsgálására hivatott valamely hatóságnál, mely az ország által rendszeresítve van? Ennélfogva e részben is hiányosnak találom a §. intézkedését. Én a magam részéről azon véleményben vagyok, hogy miután azon kincs, mely a föld gyomrában van és valaki által felfedeztetik, res nulliusnak tekinthető, ezen kincs az én egyéni véleményem szerint az első feltalálónak és az első birlalójának tulajdonát képezi; mert ha azt akarjuk, hogy ezen így feltalált kincsek veszendőbe ne menjenek, akkor ne azt mondjuk, hogy ha a feltaláló nem adja át a kincset, 1000 forintig büntethető, hanem mondjuk inkább azt, hogy ha átadja a kincset, akkor megfelelő kárpótlásban fog részesülni. Én sem tartom helyesnek, hogy a kincstár vegyen át minden kincset, mert minél több gyűjtő van, minél több a concurrens valamely kincsnek átvételére, annak a kincsnek értéke annál inkább növekszik. Hiszen tudjuk, hogy az Eszterházy-kincstár is csak magángyüjtések által keletkezett, Ha nincsenek magángyüjtések, akkor muzeumot sem állithatunk fel, mert a kincsek és a régészeti tárgyak gyűjtése csak oly patak, csak oly folyó, mely utoljára is a tengerbe ömlik s a műkincsek és gyűjtemények utóvégre is az ország birtokában maradnak. Én ennélfogva a magánbirlalást nehezíteni nem akarom. Legjobb volna, hogy ha az ország vehetne át minden ilyen kincset, azonban nem vagyok azon helyzetben, hogy az ország részéről ezen átvételt tanácsoljam, mint ez pl. Dániában vagy Norvégországban történik, a hol az uralkodó maga nagy kedvelője az ilyen műkincseknek és ott a kincseket az ország számára vásárolják meg. Nálunk ez nincsen ugy és nem történhetik meg, hogy nálunk minden műkincset maga az ország vegyen át, igy tehát igyekeznünk kell, hogy azoknak birlalása magánosok által is megtörténhessék és azok is megvásárolhassák. Egyébiránt nem akarok hosszas lenni, csak nézeteimet akarom kifejteni e §-ra nézve. En e tekintetben szakférfiakkal, muzeumunk igazgatójával Pulszky Ferencz úrral, a kit én e tekintetben csakugyan a legilletékesebbnek tartok, beszéltem, s ö is azon véleményben van, hogy más civilisált államokban ilyen intézkedés nem fordul elő a talált kincsekre nézve eriminalis törvényben. Csemegi Károly (közbeszól: Nem áll!) Ormos Zsigmond főispán : Igy tehát per. excerpta intézkedni a büntető törvénykönyvben a műkincsekre azt hiszem, káros volna. Én ezen indoknál fogva részemről hozzájárulok ahhoz, mit b. N v á r v előterjesztett, s a §. kihagyását óhajtom. Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök: En támogatom az indítványt, mélt. főrendek s csak egy rövid megjegyzést teszek hozzá, miután az előttem szólott mélt. urak ugvis egészen kimentették a tárgyat. Csak azon incidensre vagyok bátor figyelmeztetni, mit észrevettem, hogy a mélt. államtitkár ur neyal, mintha nem volnának külön rendelkezések, mint a melyek büntető törvénykönyvben foglaltatnak ; mert átalában, a mennyiben ismerjük a műemlékek és kincsek találására vonatkozó rendszabályokat, mondhatni a legtöbb művelt országban és Magyarországon is határozott administrativ rendelkezések, vagy külön törvények vannak a műemlékek feltalálásáról és fenntartásáról. Ily törvényjavaslat, mint biztos tudomásom van róla, mert szerencsém volt az értekezletekben részt venni a vallás- és közoktatási ministeriumnál, régen készülőben van, már egyszer szerkesztve is volt, és csak a körülmények nem engedték, hogy a törvényhozás elé kerüljön. De azt gondolom, hogy ha maholnap a nehézségeken túl leszünk, be fog az a törvényhozásnak terjesztetni. Ott aztán provideálva lesz arról is, hogy mit lehet tenni büntetőjogi szempontból. Ennélfogva azt hiszem, elégséges lesz, ha az indítványt egyszerűen elfogadjuk, mely szerint e §. kihagyassék s a többit utaljuk azon időre, midőn annak meg fog jönni a napja. Még csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy a §-t igen határozatlannak és a büntetést igen drákói szigorúnak tartom.