Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XXIX. Fejezet. A jogtalan elsajátítás. — 366—367. §§. 7l9 Zichy F. Viktor gr. jegyző: E szerint a 366. §. így fog hangzani: „A ki régi kincset talál és azt a hatósághoz 8 nap alatt be nem jelenti, a talált kincs jogtalan elsajátításának vétségét követi el és 1000 frtig terjedhető pénzbirsággal büntetendő. A hatóságnál előre bejelentetett kutatás esetében a büntetésnek csak akkor lesz helye, ha a talált tárgyak harmincz nap alatt nem jelentetnek be. A talált kincs ez esetben elkoboztatik." [5] A képviselőház igazságügyi bizottságának a főrendi módosítást illető jelentése. A 366. §-nál ajánlott módosításokat nevezetesen: a zárjelek közt levő szavak „pénz, ékszer, drágaságok" kihagyását, továbbá a régészeti kutatások érdekében a következő intézkedés felvételét: „A hatóságnál előre bejelentett kutatás esetében a büntetésnek csak akkor lesz helye, ha a talált tárgyak 30 nap alatt nem jelentetnek be", nemkülönben „ez esetben" szavak felcserélését, „ezen esetekben" szavakkal, — a bizottság elfogadásra ajánlja. 367. §. Vétséget követ el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő : a ki másnak tulajdonát képező ingó dolgot, ha véletlenségből vagy tévedésből birlalatába jutott, jogtalanul elsajátítja. Mj. 350. §. - Kiüb. 367. §. I. és II. mj. 350. §. Vétséget követ el és Kiüb. 367. §. Vétséget követ el, és hat 6 hónapig terjedhető fogházzal büntetendő, a hónapig terjedhető fogházzal büntetendő : a ki ki másnak tulajdonát képező dolgot, ha az vé- másnak tulajdonát képező ingó dolgot, ha letlenségböl vagy tévedésből az ö birtokába véletlenségből vagy tévedésből b i r 1 a 1 a t á b a jutott, elsajátítja. jutott, jogtalanul elsajátítja. A kiüb. módosításaival átment a törvény szövegébe. Ministeri indokok. Az a kinek a pénztárnok nagyobb összeget fizet ki, mint a mennyi neki jár; az, a kinek más pénzével terhelt levele, vagy másnak vagyona tévedésből átadatik, például a nevek egyenlősége következtében; az, a kinél valakinek esernyője, tárczája, órája, vagy más ingósága hagyatott: mindenik esetben véletlenségből vagy tévedésből juthat, illetőleg jutott, vagy az egész átadott dolog, vagy egyik részének az őtet nem illető fölöslegnek birtokába. Mindezekre tehát ha azt, a mi őket nem illeti, eltutajdonitják, a mennyiben csalás nem forog fenn: a 350. §. lesz alkalmazandó. Ezen szakasz esetei kivételt képeznek a 341. §. alól, s minthogy külön ismérvek megállapítása mellett büntetésükről is külön törvény rendelkezik: ez okból azon átalános szabálynál fogva, in omni legum ordine specialia derogant generalibus, nem mint sikkasztás, hanem mint jogtalan elsajátítás lesznek büntetendők. A sikkasztás ugyanis feltételezi, hogy a dolog, a tulajdonos tulajdoni és rendelkezési jogának fenntartása mellett jutott legyen a sikkasztó birtokába vagy birlalatában: ez nem forog fenn a 350. §. esetében. A sikkasztás esetében, ha ez nincs is külön kimondva a törvényben: a dolog mindig vagy megőrzés, kezelés, értékesítés vagy feldolgozás czéljából adatik át; ellenben a 350. §. esetében minden utasítás és megszorítás nélkül ugyan, de tévedés vagy véletlen következtében jut a dolog az eltulajdonitónak birtokába. Különbség tehát igen is fenforog a két cselekmény közt s az utóbbi kevésbé súlyos, mint a sikkasztás. Controversiáktól itt sem vagyunk mentek, s Ulpianus hagyományául marad fenn egy eset, melynek mikénti elintézése ma is vitás maradt. CARRARA azt mondja, hogy az esetben, ha az, kinek valamely dolog átadatik, már az átvételkor tudja, hogy az őt nem illeti, és a tévedést még is felhasználva, azon dolgot átveszi és eltulajdonítja: lopást követ el; ellenben, ha csak később jő rá, hogy illetéktelenül vette át a dolyot: ez esetben appropriazioni indebita forog fenn. Mi nem osztjuk e véleményt, s törvényjavaslatunk szövege sem támogatja azt. De az olasz törvényjavaslat sem fogadta el a nagy tudós által megállapított e