Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XXIX. Fejezet. A jogtalan elsajátítás. — 366. §. 715 Csak arra nézve akarok még megjegyzést tenni, mit Ormós főispán ur ö mélt. felhozott, hogy nem is lehet tudni sajátlag, hogy mely hatóságnak kell bejelenteni a lelete}/.En azt tartom, hogy annak fokozatának kell lennie s közvetlenül mindjárt a helvség elöljáróságának kell bejelenteni. Ámde képzeljük el — a mint az elöljáróságokat ismerjük, legnagyobb rész hogyan fogna határozni a talált régiség, kincsek felett. Épen ugy nincs praecisirozva e §-ban az, hogy a drágaságok, régi kincsek, pénzek- és ékszerdrágaságokon kivül pl. a bronztárgyak feltalálását, melyek sem nem drágaságok, de mégis^ sokkal értékesebb lehetnek mint ezek, be kell-e jelenteni? (Felkiáltások: Értéktárgyak!) Bocsánatot kérek, itt értéktárgyakról nincs szó. Tehát e §-ból az is következhetnék, hogy minden találónak archeológusnak kellene lennie, mert másként félni lehet, hogy mindannyiszor 1000 frt büntetés alá jön,^ mert a találó végre sem tudhatja, hogy azon kis pléh vagy bronz darab nem olyan tárgy-e, a melyet be kellene jelentenie; s haza viszi, talán játékszerül odaadja gyermekeinek s ezért 1000 frttal büntettethetik. Mindezek oly indokok, a melyek azt mutatják, hogy ez a §. nincs eléggé világosan szerkesztve. Cziráky János gr. tárnokmester: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! En különös kegyelettel viseltetem minden régiség iránt, mely föltalálható s a föld színe által eltakarva hosszabb ideig tekintetünktől elvonatva s később feltalálva, emlékeket idéznek vissza, melyek a régészet, a történelem tekintetéből nagybecsüek. Én ezen műemlékeknek vagy ritkaságoknak kutatását ezen §. rendelkezése által legkevésbé sem látom érintve. Én azt tartom és azt hiszem, hogy az elöbbeni időkben is köteles volt mindenki az ily tárgyak feltalálását bejelenteni, és eddigelé a polgári törvényekben foglalt intézkedéseik szerint volt meghatározva, hogy ki és mily arányban részesüljön a talált kincsekben. En nem látom azt, hogy e §. által mindazon intézkedések, melyek eddig a kincs feltalálásra nézve fennállottak, érvényen kivül helyeztetnének. En azt látom, hogy ezen törvények most is érvényben vannak, s a mi itt mondatik, hogy az, a ki a talált kincseket, régiségeket a hatóságoknak tudomására nem juttatja, azokat eltitkolja, büntettet követ el, ez nem új, mert hiszen a ré^i időben is megbüntettettek azok, kik az ily kincseket eltitkolták s a maguk javára fordították. Én tehát nem látom, hogy ezen § által bármi tekintetben is veszélyeztetnének azon érdekek, melyeket az előttem szólók felhozni méltóztattak, s ennélfogva én, megvallom nem látom annak szükségességét, hogy bármely változás tétessék ezen §-on, sőt ellenkezőleg nem tudnék megnyugodni, ha ezen intézkedés törvénykönyvünkből kimaradna. Mindezek után ajánlom a szerkezet változatlan fenntartását. (Helyeslések.) Csemegi Károly államtitkár: Először is bátor vagyok felelni arra, mit Ormós főispán ö méltósága felhozott s a mihez Ipolyi püspök ö méltósága hozzájárult, hogy ez a büntető szabály által sehol Ipoly Arnold (közbeszól.) Azt nem mondottam, hogy sehol ! Csemegi Károly államtitkár: Ugy hát először is Ormós főispán ur állítása ellenében, a ki hivatkozva Pulszky Ferencz múzeumi igazgató tekintélyére, azt mondotta, hogy ez sehol büntető szabály által nem büntettetik, — állítom, hogy nem ismerek államot, melyben a talált kincsek jogtalan elsajátítása nem volna büntetőjogilag fenyítve. Hogy hát egvet. mely a legmíveltebbek közé tartozik, s hol legnagyobb actualitással és jelentőséggel birnak az ily leletek, Olaszországot említsem, ott a törvényben és a törvényjavaslatban kimondatik, a ki talált kincset magának eltulajdonít, büntettetik egy évig terjedhető fogházzal vagy 500 lire pénzbüntetéssel. Tehát büntettetik s a kérdés csak az : egyszerűen sikkasztásnak vétetik-e, mint a német büntető törvénykönyvben, vagy mint az osztrák, vagy pedig az én felfogásom szerint sokkal helyesebben, nem sikkasztásnak, hanem jogtalan elsajátításnak tekintetik. , Csak e körül forog a kérdés s más körül nem. Es ez engem azon szempontra vezet, a melyből ezen intézkedés egyedül tekinthető a törvényhozás által. Én nagyon meghajlok a tudomány és haladás előtt és azt minden tekintetben elömozditandónak tartom ; de bocsánatot kérek, a törvény hozásánál az első kérdés a jog kérdése. (Helyeslés.) És itt felmerül azon kérdés: méltóztatnak-e azt gondolni, hogy a magyar polgári törvények a talált kincset annak feltétlen tulajdonául tekintik, a ki azt találta? Mert ha abból indulunk ki, akkor'ezen §-nak nincs létjoga; ha ellenkezőleg abból indulunk ki, hogy nem kizárólag a találóé, akkor előáll egy másik kérdés t. ,i. azon másiknak jogát biztosítani és oltalmazni, kinek ahhoz joga van, a mit más talált. Én ugy tudom, — és ebben megerősített Nyáry Gyula b. ur ö méltósága által Frank után idézett mondat, — hogy ugy a tudomány, mint a jelen törvényjavaslatnak indokolása azt mondja, hogy Magyarországon a talált kincsre joga van részben a föld tulajdonosának, részben a 90*