Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XX. Fejezet. A testi sértés. — 3oi. §. 541 A testi sértés benső constitutiv elemét illetőleg, a cselekménynek, a mulasztást is ideszámítva, szándékosnak kell lennie; de a szándéknak csak arra kell irányoztatnia, a mit a tettes tesz vagy mulaszt, nem egyszersmind a tett vagy mulasztás eredményére is. Ha a tett olyan, hogy abból az élet rendszeres szabályai vagy a tettes tudomása szerint azon eredmény szokott bekövetkezni, a melyet a törvény a testi sértés physicai eleméül megállapít, s ezen eredmény tettleg be is következett: ez esetben azon ellenvetés, hogy a tettes ezen eredményt nem czélozta, hogy ez nem volt szándékában, nem menti fel őt. A testi sértésnél még inkább, mert gyakrabban, mint az emberölésnél, szükségeltetik a dolus és culpa körüli tanoknak, s a causalis nexus elveinek tüzetes ismerete. A tett szándékos lehet: a nélkül, hogy az abból bekövetkezett eredmény szándékolt vagy inkább czélzott lett legyen. De a nem czélzott eredmény lehet olyan, mely azon tettből rendszerint bekövetkezik, ámbár az elmaradás lehetősége nincs teljesen kizárva; és lehet az eredmény olyan, melynek azon tettből való bekövetkezése nem rendszerinti ugyan, de bekövetkezésének a tettes lát körében kellett lenni; lehet olyan is, mely nem volt ugyan a tettes látkörében, de szellemi tevékenységének kellő felébresztése esetében, okvetlenül látkörébe jutott volna; végre lehet az eredmény olyan, melynek a véghezvinni szándékolt tettből való bekövetkezését, a tettes minden szellemi erőfeszítése mellett sem láthatta elő. Ha a papírból készült czéltábla mögött egy ember áll, s valaki tudva ezt, 20 lépésről teljes erejéből egy ködarabot hajít a tábla irányában azon czélból, hogy az annak központjában levő kört eltalálja, ámbár nincs szándékában, hogy az embert megsebesítse, de ha a ködarab átlyukasztván a papirtáblát, az embert fején találja, s ez megsebesíttetik: a ködarabot hajított tettes testi sértésben válik bűnössé. Tudnia kellett volna ugyanis, hogy az esetben, ha a papirtáblát eltalálja, ez okvetlenül átszakad, s a kő, előreláthatólag, az irányában álló embert megsebesíti. Nincs ugyan kizárva annak lehetősége, hogy a háttérben álló ember ép azon pillanatban hajol le, vagy lép félre, midőn a ködarab feléje repül, és így a megsebesitést kikerüli, de ezen lehetőség nem szünteti meg a beszámítást, mert a puszta véletlen az elhatározás észszerű indokát nem képezhette, s észszerüleg csak az fogadható el, hogy a tettes akkor, midőn a megjelölt körülmények közt a tábla felé hajított: a hajítást elhatározó szándékába foglalta azt is, a mi nem volt ugyan czélja, t. i. az embert megsebesíteni, de mint előre látott eredmény a köhajitás tényével a tettes akaratába felvettnek mutatkozik. Klassicai tüzetességgel fejezi ezt ki KRUG • 1. Dass in dem Voraussehen des Erfolges das Wollen desselben eo ipso mitenthalten sei (logisches Axiom). 2. Dass dieses Wollen der Folgen als solcher, zwar begrifflich von dem Bezwecken verschieden sei, dass es aber dem Bezwecken gleichstehe, und eine verschiedene rechtliche Beurtheilung, auf diesem Unterschied nicht gegründet werden konne." Hogy a másik végletből is hozzunk fel példát: megtörténhetik, hogy valaki egy emeletes ház lépcsőjén felmenve, szemközt találkozik egy emberrel, a kiről azt hiszi, hogy öt rágalmazta, s felhevülésében arczulüti; az ekként megtámadott szabadulni akarván a megtámadó dühétől, sebesen rohan le a lépcsőkön, e közben azonban elvesztve az egyensúlyt lebukik, és karját töri. A csonttörés, bár objective véve, causalis nexusban van a megtámadással: még sem eshetik a megtámadó rovására; mert ezen eredmény, a tettes által véghezvitt tettnek elhatározásánál, egyátalán nem volt előrelátható, s az előre nem látás mint culpa sem számitható be. A causalis nexus sem érthető ugy, mint pusztán az egymásra következő események lánczolata : a subiectiv mozzanat, mely ezeket összefüggésben tartja, itt is hatással bir; mert itt is emberi cselekményekről, és az ezek által okozott eredményekről, vagyis ezen eredményeknek a tettes tettévé, bűnévé való beszámításáról van szó.