Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

538 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. tétel azon esetre, ha enyhitö körülmények forognak fenn, vagy pedig, hogy az enyhítő körülmények esetére az átalános részben állapittassék meg az egész törvénykönyvre kiterjedő szabály? ezen kérdés, mint az egész büntetési rendszert érdeklő, a jelen fejezet felosztási methodusától független. Nem érinti a kettős felosztást az sem, hogy ezen kereten belől, egyes qualificált esetek külön kiemeltetnek, s ezekre nézve külön büntetési sanctio állapittatik meg. Ezenkívül követheti a törvényhozás azon utat, hogy 3. Megvizsgálja: vájjon a könnyű és súlyos testi sértésekkel csakugyan ki vannak-e merítve a törvény hozásilag értékesíthető külömbségek osztályai, s nevezetesen az, a mi egyik vagy másik törvény szerint könnyű testi sértésnek állapittatik meg, csakugyan és valódilag könnyü-e ? és nem foglaltatnak-e a könnyű testi sértés esetei közt olyanok is, melyek, habár a legsúlyosabbak közé nem is tartoznak, de könnyűnek még sem tekinthetők? Ha a testi sértések által okozott sérülések ez irányban vétetnek bírálat alá, a mindennapi észlelet erre nézve egy egész sereg tényt mutat fel, mely azt igazolja, hogy a sérültnek nem veszett el ugyan egy orgánuma sem ; hogy egy tagja vagy izma sem vált életfogytig használhatlanná, hogy a sérült nem lett nyomorék stb., de a szenvedett sérülések könnyüknek még sem mondhatók. Ha továbbá ezen észleletek fonalán egy tekintetet vetve azon államok büntetőtörvénykönyveibe, melyek a minősített külön eseteket kivéve, csak is két osztályát ismerik a testi sértéseknek, azt látjuk, hogy ezen törvényekben könnyű testi sértésnek nyilvánittatik az, melyre — mint a német büntetőtörvénykönyvben — 24 órától 3 évig terjedhető fogház-büntetés van megállapítva: alig lehet alaptalannak mondanunk a kételyt, mely az ily rendszer helyessége iránt felébred. Azon testi sértést ugyanis, melyre 3 évig terjedhető fogház állapítandó meg: könnyűnek alig állithatni és ha a törvényben meghatározott büntetési tétel minimuma — 1 napi fogház helyesen van megállapítva, és a 3 évi maximum szintén helyesen van kitűzve: ez esetben a két véglet közé foglalt cselekményeknek fölötte változatosaknak, súlyosságukra nézve rendkívül különbözőknek kell lenniök. A törvény által egy egységes és felosztatlan dispositio alá foglalt cselekmények különbségeinek, arányban kell állaniok a büntetés különbségével, vagy is teljesen meg kell felelniök a 24 óra és a 3 év között létező rendkívül nagy különbségnek. Ezt szem előtt tartva indokoltnak kell tartanunk azon kérdés fölvetését: vájjon e rengeteg nagy területen, melyet a törvény egyetlen dispositioja átfoglal, nem található egy oly pont, melyen a nagy változatosságu és súlyosság tekintetében annyira különböző cselekvények elválaszthatók lehetnek? s vájjon nem lehetne-e azon esetre, melyben valaki másnak karját egy vesszővel megüti, a mi mindössze is néhány óráig tartó csekély fájdalmat, s egy könnyen elmúló foltot hagyott hátra, más büntetést határozni, mint azon esetre, melyben a tettes akként üt le valakit, vagy kiszámított kegyetlenséggel akként ver meg, hogy ez a súlyos kínzások következtében, egy évig fekvő beteg lesz ? Több törvényhozás az erre vonatkozó vizsgálat nyomán azon eredményre jutott, hogy ily elválasztó vonal a könnyű és a súlyos testi sértések közt igen is feltalálható, s hogy az elkülönítés a büntetések arányossága tekintetében is szükséges. A legújabb büntető törvénykönyveket tartva szem előtt, ezen felosztási rendszer van elfogadva az 1861. évi bajor büntetötÖrvénykönyvben (234. és 237. czikkek) ; a zürichi büntetőtörvénykönyv 138. §-ban; a belga büntetötörvénykönyv 398. 399. és 400. czikkeiben; az 1873-ik évi tessini büntetötörvénykönyv 308. és 311-ik czikkeiben ; s az 1874-ik évi genfi büntetötörvénykönyv 258., 259. és 260. czikkeiben. Ugyanezen rendszert követi 372. 373. czikkeiben az olasz büntető törvénykönyvtervezet. Az 1. pont alatt emiitett methodusról nem szólunk tovább: törvényjavaslatunknak e szempontból való megváltoztatásától nem kell tartanunk. A mi a 2.